A DAC-szurkolók hosszabb szünet után kiéhezve várták a Fortuna Liga folytatását, amit az örök ellenség és SFZ-kedvenc, Slovan ellen meg is tehetett csapatunk. Már jóval a mérkőzés előtt tudni lehetett, hogy teltház, fergeteges hangulat fogadja majd a pozsonyi együttest, és különleges biztonsági intézkedések mellett eljött a meccsnap.
Pár szót a mérkőzésről.
Talán picit tartva az ellenféltől, László Csaba a kezdőbe jelölte a nagy munkabírású Luptákot
és a jobb felén Vida kezdett, ezen kívül nem volt nagyobb változás a kezdő tizenegyben.
A taktika jó volt, nem engedtük kibontakozni ellenfelünket,
a nagy részét uraltuk is a meccsnek, de Salátáék jól zónáztak, és várták az adandó alkalmat.
Az első félidőben két nagy helyzet borzolta a kedélyeket, mindkét csapatnak volt lehetősége a gólszerzésre. Az ellenfél taktikájában benne volt, és
65 perc játék után kettős cserével próbáltak váltani, ami pici zavart keltett sorainkban,
de említésre méltó helyzetig nem jutottak (mi sem). Néhányan hiányoltuk, hogy László Csaba 19-re nem kér lapot, de Kontár Zolika becserélésével talán a fáradni látszó középpályát szerette volna bebiztosítani.
Az offenzív cseréket hiányoltuk, Brasen és Sarr cseréjét picit későnek találtam.
De…!
Jött egy szórványos támadás és egy szabálytalanság az ellenfél tizenhatosa magasságában, amikor már szinte mindenki elkönyvelte az X-et. Davis bal lába és Šafranko jól emelkedett. Nem kellett 19-re az alsó, megnyertük a meccset.
Szurkolók.
Személy szerint hiányoltam a Slopan-szurkolókat, és jó lett volna látni, hogyan hervad le a mosoly a pofájukról a 93. percben. Nem is értem, hogyan kerülhetett be ennyi pirotechnika a szektorukba!
Itt szeretnék gratulálni a szervezőknek a koreográfiához, ami csodálatos volt, ahogy a SZURKOLÁS is.
Újságírás.
Engedtessék meg, néhány anyaországi sportfirkász térjen észhez, mert
Dunaszerdahelyen a magyar himnuszt nem ordítják, hanem éneklik!!!
Hajrá DAC, hajrá magyarság!
