A Társ
Kimeríthetetlen a fogalomtára egy igazi naplónak. Tudjuk mind, hiszen talán mind próbálkoztunk már. Biztosan vannak köztünk olyanok is, akik a mai napig vezetik a 13 évesen elkezdett naplójukat, megemlítve benne minden fontos eseményt, amit érdemesnek találtak arra, hogy megbeszéljék a társukkal. Mert be kell vallanunk, ha nem volt ott más, a naplónk mindig kitartó és hűséges társunk volt. Lehet „Kedves Fanni”, „Kedves Barátném”, „Édesem” és még sorolhatnám. Mindig ott volt, mindig meghallgatott.
Gondolkodtál már azon, hogy később, 10-20 év múlva milyen értéket képviselnének számodra a saját, kézzel írt naplóid, leveleid? És itt most kihangsúlyoznám a napló kézzel írt, személyes jellegét.
Összehasonlítottad már, hogy milyen hatással van rád egy kézzel írott, valódi levél és egy virtuális mail? A különbség nyilvánvaló.
Érzed, igaz? Talán magyaráznom sem kell. Egy olyan levél, amit postán kapsz, sokkal személyesebb. Mennyire bensőségesebb egy ilyen megnyilatkozás! Érződik a hangulata, az írásból szinte ráismerünk az írójának a mozgására, a külalakból a sebességére.
Az intimitás fontossága
A régmúltban is nagy értéket képviselt egy ilyen kézzel írott levél. Telefon, internet híján ez volt az egyetlen kommunikációs eszköz, ami kapcsolatban tartotta az egymástól távol élőket. Az adott szó is többet számított, mint manapság. Ha levélfordultával már hónapokkal előre leszervezték a családi találkozókat, nem túl gyakran tettek olyat a leendő résztvevők, hogy az utolsó pillanatban lemondták, ahogy ez ma a gépies világunkban szokás. A mobiltelefon és az internet lehetővé teszi, hogy akár percenként különféle ügyleteket bonyolíthassunk. Ha akarunk, szervezhetünk találkozókat, vagy részt vehetünk a világ bármely részéről közös konferenciahívásokban is.
Hozzá vagyunk szokva, hogy bárkit, bármikor elérhetünk, amivel együtt jár sajnos az is, hogy egyre kevésbé tiszteljük mások magánszféráját.
Pontosabban szólva, a magánszféra a mobiltelefon kikapcsolása és redőny-reluxa hatás függvénye.
A virtuális tér
Virtuális világunkban egyik régi műfajunk váltott köntöst és alakította át önmagát, megjelent a blog. A blog egy globális térben működő, a világhálóról elérhető, személyes jellegeket mutató, intim „napló”. Egy elvileg zárt, nem végtelen közeg. Létét modulok egymáshoz kapcsolódásának köszönheti. Így, ha akarjuk, tetszőlegesen bővíthetjük. Ezért csak viszonylagos önállóságot képvisel. Bárki rendelkezhet ilyen bloggal, aki kialakítja és fenntartja a megfelelő internetes felületet. Meglepően sok hasonlóságot mutat az e-maillel. Mindkettő fontos jellegzetessége, hogy használatuk pillanatok alatt elsajátítható és azonnali publikációt tesznek lehetővé.
Egy ilyen „naplóban” hozzávetőlegesen ugyanazok az információk szerepelhetnek, mint egy kézzel foghatóban. Leírhatjuk benne az aznap történteket.
Legfőbb jellegzetessége, hogy spontán, szubjektív és eklektikus. Aki írja, krónikussá válik.
A feljegyzések periodicitása nem egyforma. Általában azokon a napokon van több bejegyzés, amikor az író nem igazán elfoglalt. Van ideje a naplójával foglalkozni. Egy zsúfolt, fárasztó, utazással teli nap után hazatérve nem mindig marad arra energiánk, hogy kezünkbe vegyük az irónt, vagy leüljünk a számítógép elé.
A blogokban az is különös, hogy nemcsak maguknak szól. Az internet lehetővé teszi, hogy ezeket mások is, közeli barátok, családtagok, vagy akár idegenek is meglátogassák.
Kicserélhetik egymással a gondolataikat, leírhatják érzéseiket, tapasztalataikat és reagálhatnak egymás mondanivalójára, a kommentek pedig lehetővé teszik az azonnali visszacsatolást.
A te naplód hol lesz 25 év múlva? Mit olvasnál szívesebben ekkor, egy lemezre mentett, géppel írt, emotikonokkal teletűzdelt szöveget, vagy egy régi illatú, kézzel írt naplót, amiben láthatod magad és az érzéseid.
