Juhász Tamás 1987-ben született, jelenleg Komáromban él. A Nyitrai Konstantin Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karának doktorandusza, irodalom- és filmkritikus, irodalomtörténész. Szövegei jelentek meg az Opus irodalmi folyóiratban, a Szőrös Kőben, a Praeben, a Katedrában és más online felületen.
Nyilván
Azt hiszem, hogy az életben nem írtam még naplót. Valahogy nem ez az a műfaj, amiben megtalálom vagy épp elfelejtem magam. Lehetne mondani, hogy részletkérdés és hasonlók. Na mindegy. Erre, azt hiszem, hogy senki sem kíváncsi. Én legalábbis biztos nem lennék.
Azt hiszem, egyszerűbb lesz valami könnyebbel megfogni az egészet. Úgyhogy elmesélek egy rövidke történetet. Történt egyszer, hogy a pult mögött álltam (mondjuk ez azért gyakoribb, mint így leírásban olvasható), aztán egy eléggé lestrapált nő becsoszogott – papucs az nem volt a lábán (luxuscikk az). Szóval képzelhetjük. Se szép, se okos nem lévén azt hitte, hogy csak úgy kénye s kedve szerint, fizetés nélkül ki fogom szolgálni. Hát nem jött össze neki. A lényeg az, hogy cigit akart volna, ami éppenséggel nem volt (vasárnap ez már úgyis hiánycikk szokott lenni), és mire sikerült elmagyaráznom neki a szituációt, csak annyit mondott, hogy itt haljak meg és hasonlók. Erre nem tudtam volna mit mondani neki, bár a fejemben átfutott egy rövid gondolat: szag alapján már megtörtént. Aztán persze elcsoszogott.
Konklúzió persze az, hogy nehéz az emberekkel. Ami tény. Azt hiszem, hogy aki emberekkel foglalkozik, azoknak bizony kötél idegek kellenek. Éppen ezért nem szoktam túlspilázni az egészet. Felesleges.
Na de hogy valami vidámabbat is mondjak… persze pont ilyenkor nem jut az ember eszébe semmi. Óh, mégis megvan. Még a régi időkben (az unokáimnak valószínűleg pont ezt a felvezetést használnám), mikor középiskolásként tengettük napjainkat, elmentünk iskolai kirándulásra, Horvátországba. Annak rendje és módja szerint kihasználtuk a tenger nyújtotta lehetőségeket, és béreltünk egy kenut is. A nagy evezés közben nem regisztráltuk, hogy szépen átlapátoltuk magunkat a nudista strandra. Tanárnőnk persze észrevette, és a partról kiabált nekünk, hogy azonnal forduljunk vissza. Szépen meg is kaptuk a magunkét tőle.
Nyilván itt a mese vége, fuss el véle. Ha meg nem hiszed, járj utána. És hasonlók.
Az eddigi bejegyzések:
