Csaba, köszi az álomutazást a gyermekkorunkba!
Kilencvenedik perc. A játékvezetőtől kapunk három percet a győztes gólhoz. Jöjjön a teremtésetek – szól az apelláta! Három perc az atyaúristentől!
A foci nagyon egyszerű. Beadás. Fejes. Gól. Kurva nagy gól!
A legnehezebb, ami a gól teremtését megelőzi és a legegyszerűbb, legszebb, a gólöröm. A gólöröm után csak egy nehéz feladat vár ránk – kiválasztani a szépségdíjas gólörömöt. A szombati meccs után a – „Láttad, hogy örült a gólnak?” kérdés egy ember öröme felé irányul…
László Csaba gólöröme mindent vitt.
Hm…, a foci egy olyan játék, ahol mindent megteszünk a győzelemért, de végeredményben egyfajta utazás is a múltba. Vissza a gyermekkorba. Még vagyunk páran, akik a gólnál nem az oddsok miatt válnak gyerekekké…
Meccs
Nem tudni, mi lesz a vége a nagymihályi klub történetének, nem sejtem, hogy meddig bírják anyagilag, de…
Szombaton nagymértékben hozzájárultak a szezon legjobb hazai mérkőzéséhez.
Nem azt mondom, hogy kilencven percig angol liga volt látható a DAC Arénában, de ez a produkció, főként a második félidőben, izgalmas, harcias és egyben attraktív focit hozott.
Az angol időjárás is, most az egyszer, hozzájárult a meccs jó színvonalához.
Engedjék meg nekem, hogy az első dicséret a nagymihályi csapaté legyen! Köszönöm, hogy jóváhagyták a kérésemet! Tudtam én, hogy megegyezünk!
Tehát Nagymihály… Remekül védekeztek, az első félidőben nem tudtuk áttörni a destruktívnak nem nevezhető, aktív bekkelésüket.
Persze, az is igaz, hogy ilyen modern védekezést nem lehet vállra fektetni, ha már a második vagy a harmadik átadásunk pontatlan…
Úgy néz ki, hogy az ellenfelünk játéka minket is felpörgetett, mert egy idő után kezdtünk odafigyelni a passzok pontosságára, felgyorsultunk és harcoltunk, mint ahogy eddig még nem.
Eddig a harciasság, úgymond nyers erővel, mindig valahogy kreált egy döntő momentumot. A Nagymihály ellen végre kreált egy kompakt, effektív és látványos játékot is. Az, hogy sokáig nem volt látható az eredményen az effektivitás, azt Macej kapusnak ,,köszönhetjük”.
Patrik Macej
A cseh U21-es válogatott tagja, 22 éves és rohadtul tehetséges kapus. Feltettem magamnak a kérdést:
mit keres egy ilyen kapus a szlovák ligában?
Hm… Lehet, hogy ugyanazt, amit anno Nemanja Matić Kassán…
Könnyed, elasztikus mozgás, remek reflex, magabiztos kifutások, gyors lábak, koordinált mozgás a fejben, buddhista nyugalom…
Azt hiszem, ha Macej nem bolondul meg, és kellő szerencséje is lesz, a cseh válogatottnak egy príma első számú kapusa lesz nemsokára. Rég látott, rohadt jó kapus futkározik a Fortuna Ligában…
Miért muzsikáltunk mi is jobban?
Felpörgetett minket az ellenfél játéka, vagy Patrik ,,zöld festék” Macej teljesítménye? Az angolos idő? Ki tudja…
Kiemelni játékost lehet, például Davist vagy Šafrankót, vagy… De minek?
Közhely, de szerintem most tényleg a csapat nyert.
Fentebb írtam, hogy szerintem Macejban van valami. Látva és hallgatva László Csabát, ugyanaz jutott az eszembe. Van benne valami.
Vagy így… Ne érdekeljen minket, ha egy kívülálló közeg nem képes olyan közösséget teremteni a klubja körül, mint nekünk, és csak arra képes, hogy tiltsa és támadja a jó hangulatot, illetve fékezzen minket.
Nem fog sikerülni senkinek sem, ha mi megyünk a jó úton. A DAC-ot és a közösségünket egyvalaki tudja csak legyőzni – mi magunk, ha butusok leszünk.
Minden szerénységgel és alázattal – van bennünk valami!
Hm… Álmodunk egy szép focivilágról. Helyes, de nézzetek csak körül egy-egy meccsen, mert ez az álom már válóság.
Tessék csak élvezni és átélni a ma minden pillanatát, mert a focicsoda már a szemünk előtt lebeg,
és csak rajtunk múlik, hol vannak ennek az álomutazásnak a határai… A nehézségek, a még nem ideális játék ellenére ez egy szép álom már most is…