Körülbelül húsz perccel a meccs vége előtt, pár méterre a szenyicei kapus mögött állva (természetesen, szokásomhoz híven nem éppen megfelelően felöltözve), meglepően nyugodt voltam.
Nyugi, az első alacsonyabb labda a hálóban fog kikötni… Hm…, ez nem egy bombasztikus elemzés eredménye volt.
Szerintem, a szenyicei Šulla egy picit túlértékelt kapus.
Ezen a meccsen sokáig mi csináltunk belőle atyaúristent, mivel rendre majdhogynem a kesztyűjét célozgattuk és a kapu közepét. Az első alacsonyabb labda gólt jelentett…
Szóval, valahogy vártam, hogy egy ilyen lövés (végeredményben fejes) eldönti a meccset.
No para! No para! Ma nyerünk! Megint!
Az esős idő nálam sokszor elmélkedős hangulatot idéz elő. Talán zakkant vagyok, de a csütörtöki meccs közben is ez történt…
Elmélkedjünk…
Az esőcseppeken keresztül látom a múltat. Becsukom a szemem, az eső hangja tökéletes hangeffektus a rövid DAC-visszaemlékezésre.
Antalék távoznak és kezdődik a Világi-éra.
Az első félév mesés.
Vége a mesének és kezdődik a ,,Merjünk nagyot álmodni!” projekt alkotása, kreálása.
Menet közben pedig dolgozunk a napi teendőn. Tévedünk, sírunk, nevetünk, veszekedünk, békülünk, szomorkodunk, örülünk, kezet fogunk, képletesen szájon vágjuk egymást, hibázunk, nem hibázunk, okosak vagyunk, butusok vagyunk…
Reménykedünk. Hiszünk. Szívet, lelket adunk, kapunk.
Látjuk, hogy valakinek tetszik, valakinek nem, ha jól érezzük magunkat, és felemelő hangulatban élvezzük a… Mit is? Nem, nem csak a focit, mert ez már rég (számomra is) nem csak a fociról szól.
Élvezzük azt, hogy a ,,Merjünk nagyot álmodni!” projekt, már látható eredményeket hoz. Tudjuk, nem volt hibátlan ez az út, s néha alaposan felrúgtuk a futópályán a gátakat. De tanultunk és tanulunk…
Vége az esős elmélkedésnek.
Füttyszó, a meccsnek is vége, és egy a statisztikai rekordoknál is fontosabb dolog jut az eszembe.
Lassan levetjük a rövidnadrágot, amely az éretlenségünket jellemezte, és felvesszük a felnőtt nadrágot.
Eközben kapunk a fentiektől egy lehetőséget. Ha belehúzunk és a többi csapat nem hoz össze egy kartelt, amelynek legfőbb feladata az lesz, hogy elosztogassák a pontokat azoknak, akiknek tisztességes, nem pedig alattomos módon kellene ellenünk harcolni, akkor sikerülhet az Európa-liga.
Tudom, sokan úgy vélik: minek, ha még nincs stadion? Hol játszanánk? Győrben? Sehol?
Hm… Nem ez a fontos. A sportban, a fociban, nagyon fontosak a győzelmek és a nagy diadalok. Elérni egy célt, például olyan helyezést, ami jogosultságot adna nekünk az Európa-ligára, egy mérföldkő.
A célok elérésénél sokszor legszebb az út, amelyen haladunk a célhoz.
Egy erős, egészséges klub, s magyarságunk erős jelképe, amelyet soha nem mer arcon vágni egy gerinctelen politikus az ország élén. Egy hely, ahol otthon érezzünk magunkat, egy hely, ahol éljük az életünket, ahol büszke és alázatos közösség tagjai lehetünk…
Ezen az úton mérföldkövek vannak.
Az Európa-ligában való részvételt jelentő helyezés kiharcolása hatalmas mérföldkő. Megérdemeljük!
Ha nem sikerül, sebaj, majd előbb vagy utóbb… Mondom: előbb vagy utóbb!
Szóval, ilyenek voltunk, vagyunk és leszünk…
