Aki a költészetet szereti, az nagy eséllyel muzikális lelkületű, ez abban is tükröződik, hogy a legtöbb zenész szereti a lírát, van kedvenc költője, kinek tiszteletére megzenésíti költeményét.
Nem lehet könnyű eltalálni egy vers hangulatát afféleképpen, hogy olyan audio ingerereket kapjanak a befogadók, melyek passzolnak a már ismert, vagy ismeretlen szöveghez elképzelt miliőhöz. E bátor zenészeknek figyelniük kell a dallamok és versek kéz a kézben való “sétáltatásához”, hiszen nem mindegy, melyik sorhoz, milyen hang, ritmus kapcsolódik, mivel a versekben is megvannak – ha nem is mindig indirekt –, de ugyanezek a tulajdonságok, melyek természetesen fogódzók is lehetnek a kottázásnál, de korlátot is jelentenek egyben, hiszen behatárolják a megoldások lehetőségeit. Érzék kell hozzá és alázat, na meg hang és hangszer.
Alább pár személyes kedvencem jóvoltából meghallgathatjátok, hogy napjainkban a 20. század első fele néhány nyugatos költőjének alkotásaihoz milyen szerzemények születtek.
Lista indít, szem behuny!
Poétás: Nyári délutánok
Budapest Nufolk Revolution: Ülni, állni, ölni, halni
Ágnes: Himusz a békéről
