Napjainkban még mindig trendi építési vállalkozónak lenni, hiszen ebben a szférában dübörög a gazdaság, jobbnál jobb hitelekhez lehet jutni versenyképes kamatokkal, és egy fiatal, ambíciókkal teli házaspár simán bevállalja a 100-120 ezres hitelt valamelyik banknál.
Jobbik esetben rendelkeznek egy 10 áras telekkel, és arra építenek, viszont ma már
úgy kínálják a kertes házakat, mint a vattacukrot a falusi búcsúban.
Dunaszerdahelyen egész városrészek alakultak egyik napról a másikra, és szinte nincs olyan építési vállalkozó, aki ne tudná csaknem hetek alatt a kulcsra kész házakat kínálni.
Beton alap, jobbnál jobb tégla, kívül 10-es hungarocell, belül gipszkarton, könnyített tető, lengyel műanyag ablak,
egy kis malter, egy kis víz, és fejünkhöz vágják a családi házat.
Kérem szépen, ez mind szép és jó, viszont ahogy az öregjeink mondták, akik még értettek az építkezéshez és nem pizzafutár szakmából szereztek diplomát, egy építkezésnek megvan a maga folyamata és ideje.
Természetes, hogy ami friss és új, az a szemnek is tetszetős, hogy
aztán pár hónap múlva megreped a fal, vagy gombásodni kezd az ablak körül, esetleg leválik pár csempe,
hát Istenem, több is veszett már Mohácsnál! A garancia a végtelent súrolja, viszont a reklamációk általában süket fülekre találnak. 30 éve dolgozom az építőiparban, és láttam már gyönyörűen kivitelezett munkákat és szakmagyilkosokat is.
Az, ami most folyik ezen a területen, valami elképesztő, és most kimondottan a bungalógyárosokra és az úgynevezett „big brothers” lakótömb kivitelezőire gondolok.
Egyszerűen silány a „szakember” tudása, és bizony, a pincér falat rak, a kőműves meg ablakokat gyárt.
Szóval kedves befektetők, ha nagy pénz is van ma az építőiparban, ne tessék a beépített anyag 40 százalékát kispórolni, és a befektetett összeg 120 százalékát nyereségként elkönyvelni, mert az igaz, hogy ma még nincsenek minőségellenőrök.
…de lehet, hogy egyszer lesznek!
