Az 1956-tól minden évben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivál a televíziózás leghosszabb zenei műsora, és egyben kijelenthetjük, hogy a világ legnagyobb dalversenye, ami a nézők számát illeti. Ezen kívül a világ számos országa közvetíti, olyanok is, amelyek nem vehetnek részt a megmérettetésen, többek között az Amerikai Egyesült Államok, Argentína vagy Hongkong.
Az idei 62. rendezvényt Ukrajna rendezte, mivel a tavalyi versenyt az ukrán Jamala nyerte 1944 című szerzeményével, és amelynek
döntőjébe sokunk nagy örömére bekerült Pápai Joci Origo (Eredet) című dalával.
Szlovákiában nem rendeztek nemzeti válogatót, így idén sem indult szlovák versenyző a megmérettetésen.
Sajnos, az idei verseny sem telt politikamentesen, incidens nélkül, hiszen az orosz versenyzőt, Julija Szamojlovát kitiltották Ukrajnából, mivel már a félsziget Oroszország általi elcsatolása után koncertet adott a Krímben.
Magyarország zenei szakértőinek egyöntetű véleménye alapján
Joci megérdemelten jutott a sorozat fináléjába, és méltón képviselte hazáját
egy olyan dallal, amely a modern hangzásvilágot ötvözi az autentikus népi dallamvilággal – a beteljesületlen szerelmet, a hangszer és a zene fontosságát fejezi ki a saját életében.
Ijesztő és egyben felháborító!
Napjaink Magyarországára jellemző, hogy Joci
zenei tudása kevésbé volt fontosabb bőrszínénél,
és sajnos ezt néhányan ki is nyilatkoztatták. Közösségi portálokon lehetett olvasni a megosztottságot, az antiszemita, rasszista megnyilvánulásokat. Nem szeretném véleményezni ezeket a magukat „nagymagyarnak” gondoló embereket, viszont csak annyi, hogy
ma Joci, holnap lehet én vagy a szomszédod.
Gátat kell szabni az efféle hataloméhes politika szította megosztottságnak.
Egyébként a dalfesztivál hivatalos mottója az volt: Celebrate Diversity, azaz: Ünnepeljük a sokszínűséget.
