A régi ételfajták felett is rohamosan múlik az idő. Épp ezért nem szabad hagyni feledésbe merülni őket! Az alábbi receptet a Képes Pesti Szakácskönyvben találtam, amelyet St. Hilaire Jozéfa írt, és Weisner Emil konyhafőnök dolgozott át 1909-ben.
Vegyünk szép restélyost, annyit, mennyi szükséges; vagdaljuk le a csontokat és a kövérséget; veregessük meg kés fokával és sózzuk meg.
Ezután egy darab rostélyost apróra vagdaljunk össze, mihez zöld petrezselyem, kevés vöröshagyma és citromhéj is vegyítend, s ha megsóztuk, e töltelék tejfölbe kevertessék össze úgy, hogy kenni lehessen.
Már most a rostélyosok egymás után ily töltelékkel lesznek bekenend késfoknyi vastagon, peckézzük mindegyikét eszerint négy részről össze.
Már most egy kasztról néhány szelet szalonnával, sárgarépával, kakukkfűvel és babérlevéllel megrakatván, a rostélyosok helyeztessenek bele, s némelyikére tegyünk néhány egész magyar borsot s szegfűborsct, mi után míg megpuhultak, párolandók.
Kitálaláskor tálra jőnek. Mártását szépen világosbarnára hagyjuk befőni, s hintsünk rá egy kanál lisztet, s ha ez is megsárgult, egy merőkanálnyi levet öntvén hozzá, a rostélyosokra lesz rászórend s még egyszer hagyjuk fölforrni.
Nagyon jó étvágyat az elkészített ételhez! 🙂
