Alig kétórás éjjeli repülés után sima landolás, majd álmatag éjjeli buszozás a kikötőig – valahogy így indul kalandozásunk az olasz csizma orránál fekvő Szicília szigetén fekvő Trapaniban, 2017 áprilisában.
Az úti beszámoló megjelent a Klikk Out 2017/5. számában.
Házigazdánk, a mosolygós Anna a „Yes“-en és az „OK“-n kívül nem sokat ért angolul. Körgangos házba vezet minket, ahonnan negyven centi széles, irtó meredek lépcsőkön jutunk el negyedik emeleti apartmanunkba.
Az ajtón belépve enyhén dohos a szag, de a nappali gyakorlatilag egy könyvtár, az asztalon pedig süti és friss gyümölcs vár minket – aha, helyben vagyunk! 🙂
Az éjszakai szusszanást követően vágunk neki Trapani tartomány székhelyének. Az óvárosban bolyongunk, székesegyházakat, műemlékeket veszünk szemügyre. Garibaldi a helyi hős, szinte minden városban megemlékeznek a hűséges hazafiról és tábornokról. A kapualjban utcazenészek muzsikálnak, a Cattedrale di San Lorenzo előtt egy Greenpeace-aktivista toboroz tagokat. Bólintok, ismerjük őket, klímaváltozás és egyebek…
Szélesen elmosolyodik, mikor kiderül, hogy Szlovákiából jöttünk: Hamšík! – vidul fel, és passzolgató mozdulatokat tesz.
A Villa Margherita felé sétálunk. Ez tulajdonképpen egy szépen gondozott botanikus kert, egzotikus pálmákkal, virágokkal. Belépő nincs. Kis tó van a közepén, benne rengeteg napozó teknős és vízimadár. A ketrecekben további állatokra lelünk, jobbra egy páva mutogatja pompás tollait. A városi strand is igényes – a főúttól nem messze már homokos fövenyen gyalogolhatunk, piknikezhetünk.
A kikötőben tett séta után betévedünk egy utazási irodába. A sólepárlás évezredes hagyománnyal bír Trapaniban – ezt megnézzük! Kilométereket gyalogolunk a szokatlan melegben (kb. 25 fok lehet). Ipari terület mellett visz az utunk, a kanálisban rengeteg a szemét. Végre megérkezünk a lepárlóhoz, ahol tengervízzel elárasztott medencék és ősrégi szélmalmok találhatóak, mellettük hegyekben áll a tengeri só. Belépő és tárlatvezetés nincs, így napnyugtáig szabadon kalandozhatunk a telephelyen.
Második napunkat Palermóban töltjük. A közlekedés teljes káosz, mindenki dudál, cigit szív, telefonál vezetés közben – olaszos lazasággal, a dugóban is. A kikötőben óriási óceánjárók parkolnak. A katedrális, a különböző paloták és a kapucinusok zárdája mellett kihagyhatatlan az ún. Szégyen Szökőkútja, amely a történelmi városközpontban található.
Egyrészt azért ragadt rajta a „szégyenteljes“ jelző, mert a szobrok meztelen istenségeket ábrázolnak – másrészt azért, mert a megépítéséhez több házat is le kellett rombolni.
Palermo ambivalens nagyváros. A legszebb műemlékeket lepukkant lakónegyedek veszik körül – félig leomlott házakkal, ablaküveget pótló függönyökkel –, a pályaudvar környékét pedig a Blahát megszégyenítő zsebtolvajlás, lehúzás jellemzi. Délután megállunk a modern művészetek múzeumában, a művésznegyed egyik kávéházának bohém teraszán eszpresszót kortyolunk.
A harmadik napra két túrát is betervezünk. Délelőtt Erice hegyi városkáját látogatjuk meg, a „funiviának” nevezett fogaskerekűvel. A kabinban olasz nyugdíjasokkal diskurálunk, gyönyörködünk a tájban.
Az élet szép és egyszerű itt, a helyi pékségben idős nénik gyúrják a kalácsot népviseletben, a kirakatban kézműves portéka díszeleg.
Délután San Vito lo Capo homokos tengerpartján napozunk, amelyet képeslapra illő, azúrkék tenger szegélyez. Helyi vörösbort kóstolunk, majd ráérősen kószálunk a világítótorony felé, ami elsőre közelebbinek tűnt. A halászok épp beérnek a tengerről, hálót javítanak, motort bütykölnek, míg kóbor macskák lesik a partról, hátha jut nekik valami.
Utunkat – az olasz konyha révén – számos finom falat is gazdagítja. Mivel a helyi konyhát befolyásolta az észak-afrikai kultúra, népszerű a tenger gyümölcseivel dúsított kuszkusz, vagy az arancini-nek nevezett, töltött rizsgombóc. Minden sarkon vár egy remek pizzéria, a paninóba vagy tramezzinóba (mindkettő szendvics) friss sonkát, sajtot szeletelnek. Az édesszájúak is megtalálják a számításukat, ha cannolót (ricottakrémmel töltött, ropogós tésztakürtő) vagy pasta ciottit (tejsodóval töltött omlós sütemény) rendelnek a közeli pasticceriában (pékség).
Összefoglalva, ha szereted az élet apró örömeit és szeretnél emberi áron összehozni egy hosszú hétvégét, Szicília neked való!
