Felvidéken a héten, pontosabban június 1-én, Magyarországon pedig múlt hét vasárnap örvendeztették meglepetésekkel a lurkókat a szüleik, rokonaik, ismerőseik, bárki, aki kicsit is szereti őket, hiszen gyereknap volt. Ebből kifolyólag mi is junior hetet tartunk az irodalmi rovatban, mert bármennyire elevenek, szófogadatlanok is néha, de őszinték, kreatívak és ami a legfontosabb, hatalmas szívvel rendelkező kisemberek ők.
Ajánló:
Tóth Krisztinától hoztam el nektek két kedvenc gyermekversemet. Ő egy nagyon sokoldalú szerző, ír lírát (nem csak csöppségeknek), novellákat, regényt és még mesteri szinten foglalkozik üvegfestéssel is.
Az alább olvasható versek A londoni mackók című kötetből valók, melyről azt mesélte egy előadáson, hogy közös kirándulásuk ihlette kislányával. Jól tükrözik e típusú versei a gyermeki naivságot, tudásvágyat és a játékosságot. Empatikus próteuszi költészetnek is lehetne nevezni.
Kérdezős vers
Szerinted Darth Vader tud úszni?
Háton is, ha akarja?
Tud a víz alatt fénykardozni?
Vagy süllyed, mint a balta?
Szerinted lerágja egy ember,
ha éhes, a saját fejét?
Eszik kutyatápot a macska?
A rágó szelektív szemét?
Szerinted hánnyal megy a táltos?
Szülnek a banyák gyereket?
Lehet a föld alatt világos?
De tényleg, szerinted lehet?
Lát minket a tévébemondó?
Van az időnek másik vége?
Ne mondd folyton, hogy nem tudod, jó?
Valamit, lécci, tudjál végre.
Haza
Ébred a kis jegesmedve,
fészkelődik a jégágyon
és anyjára néz merengve:
– Bármit mondasz, én itt fázom!
