A pszichológia tudománya tényként tekint az életközépi válságra, ami egy ember életöltőjének egyik legmélyebb és legkomolyabb krízise. Pár nappal ezelőtt részt vettem Bagdy Emőke egy nagyszerű előadsásán Galántán, és nagyon megérintett, amikor erről az életszakaszről beszélt.
Még friss az élmény, ezért mindenképpen szeretném megosztani veletek egy kis szeletkéjét, amit ott és akkor Tőle kaptam.
Bizonyára a legtöbben hallottatok már az életközepi krízisről.
De mit is jelent ez egyszerű, hétköznapi nyelven elmagyarázva? Nagy átlagban tekintve 40. és 50. év között következik be ez az állapot, viszont a mi, kissé eltolódott társadalmunkban, ahol a szülések várható időpontja is egyre inkább kitolódott, ez nálunk 45. és 50. év közé tehető.
Kérdezhetnétek jogosan, miért is épp ez maradt meg bennem, messze nem vagyok még annyi idős.
Én sem tudom megmagyarázni.
Annyit viszont tudok, hogy a számvetés nagyon fontos az életemben. Napi szinten elgondolkodom azon, hogy ma mit tettem. Megbántottam-e esetleg valakit vagy sikerült-e valami jót tennem, odafigyeltem-e eléggé másokra, biztosan megtettem-e minden tőlem telhetőt. S ezek tudatában igyekszem a következő nap újra és újra jobban csinálni.
Az életközepi válság az az a bizonyos életszakasz, amikor az élete delén lévő férfi és nő mélyen a zsigereiben érzi, hogy eljött az idő végre átgondolni és átértékelni az életét. Hova jutott, mit ért el eddig az életben?
A férfiak ebben a korban könnyen találják magukat egy olyan a állapotban, hogy egy elkényelmesedett, könnyű és megszokott életük van, így vagy belekezdenek valami újba, valami gyökeresen másba, vagy igyekeznek ezt az állapotot a lehető legbiztonságosabban fenntartani.
De sokan közülük mégis elválnak, és egy új életet próbálnak kezdeni fiatalabb párt keresve. Azt viszont elfelejtik, hogy „az előző kapcsolatuk romjain már sokkal nehezebb egy teljesen tiszta és új életet kezdeniük” – mondja Bagdy Emőke.
A nőkre inkább az elkényelmesedés teljes ellentéte a jellemző.
Ők ebben a korban egy hatamas lendületet kapva igyekeznek mindent függőt elrendezni az életükben, amit eddig halogattak, valami másba, valami érdekesbe fogni bele, amibe eddig nem mertek, vagy éppen idejük nem engedte.
Ezen életszakasz egyik fontos velejárója még, hogy elárvulunk. Ez pedig a végső döfés.
Ha eddig sikerült is kitartanunk, ez a végleges döfés. Elkerülhetetlen a számvetés, amikor minden egyszerre omlik ránk, nekünk pedig két választásunk marad csupán: elszaladni, vagy megküzdeni.
Bizony, fontos döntések várnak rank, és azt hiszem, jobb ezekre már most, a harmincas vagy már akár a húszas éveinkben egy picit felkészülnünk.
Vannak tények és elkerülhetetlen életkrízisek, amikkel szembe kell majd néznünk. Élhetjük az életünket vígan, szemellenzősen, a felelősségeinket mellőzve. De csak ideig-óráig és ez rendben is van, hisz’ fiatalság, bolondság. De… de… Akkor, abban a korban majd biztosan nem lesz könnyű, és ezt jobb előre tudni.
