Ahogy én láttam – köszönöm, ha elolvassa!
Bár ezt a mondást a kártyás kibicekről tartja a magyar, engedtessék meg, hogy ez esetben kivételesen a focirajongókra alkalmazzam: a magyar focidrukkernek semmi sem drága, a magyar focidrukker mindenre képes… Nem drága egy egzotikus andorrai kiruccanás sem, s ha már egyszer befizet – útra, szállodára a könnyed győzelem reményében válogatott meccsre – akkor meg mindenre képes….
Akár a kedvencek elagyabugyálására is.
Még szerencse, hogy nem csak az andorrai futballmezben terelgetik a lasztit tisztességes szakmát űző de la vellaiak, hanem akad a völgyben – amit Dzsudzsákék után szabadon, akár keserű könnyekkel áztatott siralomvölgynek is elkeresztelhetünk – rendes rendőr is. Olyan, aki fegyelmezetten védi a rendet, még akkor is, ha rendvédés ezúttal a vendégfocisták érdekében történik saját (?) szurkolóikkal szemben…. Ezért is maradt a völgyben kő kövön.
Storck meg jobban tette volna tán, ha marad az öltözőben,
és nem megy még jobban hergelni a szégyenteljes csőd miatt elkeseredettsége okán teljes joggal dühös és felbőszült szurkolókat puszta jelenlétével – mintegy Dzsudzsákékat védvén, szerintem ez inkább szánalmas volt részéről, mint bátor.
Hát nem tudja – Lieben Herr Bernd, hogy a meccset mindig a játékosok nyerik, de az edzők, a kapitányok vesztik el? Dehogyisnem tudja,
félszegen bár, de a futballcsúfság másnapján fel is ajánlotta: akkor én most mennék is Csányi úr…
De valószínűleg egy baráti, amolyan keresztapás vállveregetéssel csak ennyit mondott Sándor Berndnek: ugyan Mein Freund, ez itt nem Palermo, mit nekünk egy újabb magyar futballWaterloo, maradj kérlek, hiszen feledhetjük-e Norvégiát és azt, hogy nem kaptunk ki az Európa-bajnoktól sem, és az egész ország Veled akart egy közös fotón pózolni – hogy korszerűbben fogalmazzak, szelfizni? Na ugye, hogy nem… Igazad van Sándor, ez a hajó még nem süllyedt el, és ha süllyedne is, igazi kapitányként én ugornék ki belőle utolsóként – felelhette elcsukló hangon, könnybe lábadt szemmel…
Egy szó, mint száz, Bernd még akar varázsolni valami szépet a futballhitükből is kitért viharvert magyar futballdrukkernek.
Elsőként jöjjön egy szokatlan gesztus: fizetem a következő két meccsre a jegyeiteket, kedves magyar barátaim. Tiszteletreméltó gesztus – és azzal most ne is foglalkozzunk, hogy ha van Strocknak alsónadrágja, és azon van egy eldugott zseb, akkor az ott lappangó forintokból is képes kifizetni azt a pár ezer eurót – mert itt kérem, a gesztus a lényeg! Szövetségi kapitány még nem tett hasonlót a földkerekségen! Mondhatni, Berndnek semmi sem drága, Bernd bármire képes… hogy maradjon… Csak egy igazi kérdés marad: van-e még gusztusa az elkeseredett andorrai kirándulóknak egy Ria-Ria-Hungáriával viszonozni ezt a nem minden napi gesztust?
