Matej Sláviktól László Csabáig – befejező rész
Azt hittem, hogy az Antal-éra alatt volt igazán nehéz cikkeket írni… Nehéz is volt, másfelől viszont minden olyan egyértelműnek tűnt. Nem volt nehéz rámutatni a helyes útra…
Eredetileg a csatárokról is akartam bővebben írni, de minek… Van egy Šafrankónk és kellene hozzá még egy ilyen remek befejező. Pont.
László Csaba
Többször rámutattam a cikkeimben, hogy nehéz őt értékelni az első meccsek alapján. Vártam, és úgy néz ki, talán jól tettem, mert a László Csaba-jelenség valamilyen módon…, szóval, beszélni kell róla és kimondani, mi a túró is történt…
Milyen edző volt László Csaba?
Teljes kép nincs róla, azért, mert egy több tekintetben egyedülálló szezont (főleg tavaszt) abszolvált, és azért sem, mert szakmai szempontból hamarabb fejezte be, mint szokás.
Íme, László Csaba, ahogy én láttam
Mint edző: remekül felmérte a terepet és a ,,Safety first” szemléletet választotta. Hasonlóan ésszerűen tette, mint Radványi Miki 2014 tavaszán, másrészt nem kopírozta – okosan – Tomislav Marić naivitását. Egyértelműen remek motivátor volt, ezt lehetett látni a meccseken.
Csaba és a taktika, taktikai váltások
A játékunk képe nem nagyon változott, még akkor sem, amikor a meccs végén rugdaltuk a gólokat. Hihetetlen akarással, küzdéssel értük el a katartikus végkifejleteket – itt szükség volt Csaba erősségére. Viszont, tudja isten, mekkora taktikai húzásokat nem láttunk. Itt fontos megjegyezni:
erre nem is volt állomány, nem volt játékmester, s nem volt egy biztos pont a kapuba
(bizony, az is szükséges ahhoz, hogy kreatív és attraktív focit produkáljunk).
Csaba nagy segítséget kapott a kezdetekben. Új stadion, új lendület, és a játékosok új felfogása.
Megszépítettük az előzményét annak, hogy az új stadionban miért hajtottak kilencven percen át a játékosok. Bőröndök és a játékosok agresszív (de jogos) lefasz..zása, amikor szabotálták a focit. Feltehetően a vezetőségtől se kaptak ezért az időszakért olyan utasítást, hogy csak így tovább!
László Csabának ez a határtalan pozitivizmus az ölébe esett, ő pedig ezt remekül kezelte, dédelgette.
László Csaba és a szurkolók. Remek viszonya volt a DAC-közösséggel, beszélte a nyelvüket, és bizonyos mértékig okosan is pengette a húrokat – népszerű lett. Ez mind pozitív dolog volt, de… Kommunikálni egy edzőnek a szurkolókkal természetesen kell, és ezt a klubnak kell legfőképp biztosítani – nyílt fórumokon, hogy ne történjen meg egy ilyen, szerintem szerencsétlen dolog. A Klikkout együttműködik a Szívünk sárga-kék csoporttal, de azt hiszem, hogy amennyit ők kommunikáltak Csabával az már ,,too much” volt.
A csoport, a szurkolók ezzel nem hibáztak, elvégre ők szurkolók, akik látni szeretnék, beszélni akarnak a bálványaikkal.
Egy apróság. Miután kipukkadt a László Csaba-gate, nem kellett volna olyan hosszú ideig nem kommunikálni. Bizonyos feszült pillanatokban elég lett volna Oszkárnak tüsszenteni, és lenyugodott volna a közösség.
Oszkár egy vezér, egy Oroszlánkirály és a falka várja, mit mond a király. Pont.
László Csaba és Tomislav Marić
Tomislavból mindannyian sikeredzőt csináltunk még mielőtt bizonyított volna.
Csabából messiást csináltunk még az első meccse előtt.
Szóval, másodlagos volt az edzői teljesítmény, szinte előre borítékoltunk mindent.
Tomislav esetében nem volt gond átütni a kezdetleges istenítést, végül kiütötte magát egy edzőhöz méltatlan mondattal az Európa-ligáról. Őt nem volt gond hazaküldeni. Viszont, László Csaba közkedvelt volt és eredményes…
László Csaba esete tanulság mindenkinek.
Nincs kizárva, hogy idővel lesz megint egy karizmatikus és közkedvelt edző.
De mi lesz akkor, ha olyan lesz, aki az eredményessége mellett ízekre szedi a meglévő jó viszonyokat? Mit csinálunk, ha akkor lépni kell? Mi lesz, ha egy ilyen embert megszeret a közösség? Megint belehal egy újabb értehetetlen távozásba? Igaza volt D. Tok Ernő kollégámnak, amikor azt írta, hogy a DAC több, mint Világi Oszkár. Kiegészíteném: a DAC több, mint Radványi Miki, Tomislav Marić, de több is, mint László Csaba.
A Világi-éra óta egyetlen pótolhatatlan játékossal, edzővel búcsúztunk – a neve Roman Gergel. De azt hiszem, senkit se kísért ilyen propaganda-tsunami, mint László Csabát.
Szeretni edzőt, imádni őt a szurkolók dolga, nem pedig a médiáé vagy a vezetőségé. A vezetőség feladata nem az, hogy az elején messiást csináljanak belőle, hanem picit visszafogottan, megfontoltan és tárgyilagosan nyilatkozni róla.
A média aktív részese volt ennek a cirkusznak. Bevallom, némileg én is hozzájárultam, hiszen ölelgettük egymást Csabával, lásd a videót, de az egy momentum volt. Megkedveltem én is.
A médiában alapvetően szisztematikus Csaba személyi kultuszának erősítését láttuk, amely már túlszárnyalta az elfogadható határokat.
Kicsit visszaéltünk a szurkolók őszinte szeretetével László Csaba felé.
Tanulnunk kell ebből. A klubban kell egy személy, aki felkészülten reagál és kezel ilyen helyzeteket. Mert konfliktus valószínűleg volt. Ez egy intő jel a klubnak, hogy ide nem fajulhat egy edző kérdése.
Tulajdonképpen, László Csaba ügye miatt a konfliktusok, a feszültség nagyon is érezhető volt.
És a szurkolók? Nehéz.
A szurkoló szeret és a szeretetért nem lehet senkit sem fellelőségre vonni vagy hibáztatni.
Csak annyit tudok mondani, hogy a szerelem és a szeretet fáj… Rohadtul! Sajnos…
U.I. László Csaba eseténél már nem kell mutogatni egymásra, ezzel időt és energiát veszítenénk. Mindenkinek alázattal tanulni kell az esetből. Nektek, nekem, nekünk!
