Lassan elmondhatjuk, hogy nincs Habos Napok Rekop Gyuri nélkül. A magyarországi humorista idén is fellépett a Klikkout sörsátrában, s ahogy azt az előadása előtt elmondta, nagyon szeret Dunaszerdahelyre járni. Mindezt az is igazolja, hogy a két hónapja elindított T-közép nevű Youtube-csatorna első kisvideóját is épp nálunk forgatta, méghozzá az emlékezetes DAC–Slovan meccsen. Most mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, miről is szól ez az új vonal, amit a T-közép képvisel, de egy Kispest-szurkolóval való beszélgetés során nem mehettünk el szó nélkül amellett sem, hogy 24 év után ismét bajnok lett a Honvéd.
Tavaly még Trollfocisként álltál nálunk színpadra, idén pedig már a T-közép „színeiben” nyomtad. Mikor és miért történt a váltás?
Az írás megjelent a Klikkout 2017/6. számában.
Tavaly a franciaországi foci Eb után döntöttem úgy, hogy kilépek a Trollfociból. Egész egyszerűen azért, mert én voltam a Trollfoci arca, Levente pedig az oldal főadminisztrátora, és kettőnk elképzelései a jövőt illetően nem voltak azonosak. Igazából nekem nem feküdt az a szélsőséges vonal, amerre tartott az oldal.
Én inkább a humor és a brandépítés irányába vittem volna a dolgot, és nem elsősorban afelé, hogy az ultrákat meg a huligánokat szolgáljuk ki a tartalommal,
hiszen a Facebook-oldal látogatóinak az egy százalékát sem teszi ki ez a réteg. Ha valamit nem tudok irányítani, azért a felelősséget sem tudom vállalni. A Trollfoci csapatát eredetileg hatan alkottuk. Mikor volt a váltás, négyen eljöttünk, ketten maradtak. Ma már azt sem tudom, hogy a Trollfoci brandje kinek a kezében van.
Pár hónappal később pedig már egy új csatornán láthatunk, ez pedig a T-közép.
Ez egy Youtube-csatorna, melyet Szabó Feri barátommal csinálunk. Arról szól, hogy két sportimádó ember eljár olyan sporteseményekre, amelyekre korábban önmaguktól nem biztos, hogy elmentek volna. Kilépünk a komfortzónánkból, és olyan sportrendezvényeket látogatunk, amelyekről eddig nagyon keveset tudtunk.
Eddig csak a futballra fókuszáltunk, de rájöttünk arra, hogy igazából méltatlanul keveset foglalkoztunk a többi sporttal.
Valljuk be, Magyarországon azért elég sok olyan sportág van, amiben sikeresek vagyunk, csak erről az emberek nagyon keveset tudnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a focival többet már nem foglalkozunk, sőt! Igazából csak annyit, hogy nem futballtematikusok lettünk, hanem bemutatjuk, milyen a hangulat más sporteseményeken. Mindezt a magunk módján, humorral fűszerezve. A csatorna a nevét a Puskás Ferenc Stadion kapu mögötti T-szektoráról kapta.
Jelenleg ketten alkotjátok a csapatot. Bővülhet még a stáb?
Nem hiszem, hogy bővülni fog, ez az alap felállás. Természetesen vannak azért olyan projektek, meg videók, ahol van velünk valaki, vagy olyan helyre megyünk, ahol indokolt egy harmadik személy, de ezt megoldjuk. Úgyhogy ketten nyomjuk a netrisk.hu támogatásával.
Ők beálltak mögénk, mert látnak a dologban fantáziát.
Magában a gyártásban, a filmek készítésében mindketten operatőrök vagyunk a Ferivel, emellett én riporter is vagyok. Az utómunkálatokat Feri végzi, a zenéket pedig a barátnőm, Lukács Klaudia válogatja. A videókban megjelenő grafikákat az LK Fashion Illustration-nek köszönhetjük. A T-közép tulajdonképpen egy videó blog. Úgy vágtunk bele ebbe az egészbe, hogy valami olyat akarunk csinálni, amit még előttünk senki. Ilyen szempontból szerintem megtaláltuk a piaci rést, és örülünk, hogy egyre több követőnk van.
Milyenek a visszajelzések, hogyan fogadnak benneteket egy-egy sporteseményen?
Magam is meglepődtem, hogy a futballon kívül is van élet. Nem akarok nagy szavakat használni, de azt kell, mondjam, hogy
néhol tényleg még az alfelünket is kinyalják.
Például, ha elmegyünk és megnézünk egy birkózó Eb-t, ami nyilván nem egy kis esemény, csak az érdeklődés nem akkora iránta. Hála Istennek mindenhol azt tapasztaljuk, hogy szeretnek minket, és nagyon örülnek ennek az új kezdeményezésnek. Sokan vágytak már arra, hogy ne csak a foci legyen állandóan az előtérben, és ezt most ki is tűztük célul. Ezért fordítunk több figyelmet más sportágakra.
Hol fordultatok meg eddig?
Dunaszerdahelyen kezdtünk a DAC–Slovan derbivel, utána mentünk Kolozsvárra torna Eb-re, azt követte Szegeden a Szeged–PSG kézilabda Bajnokok Ligája meccs. Eljutottunk a Nagy Futamra is, ahol a Forma-1-es pilótával, Daniel Ricciardoval sikerült interjút készítenünk. Aztán voltunk a belgrádi birkózó Európa-bajnokságon, majd forgattunk a vízilabda Bajnokok Ligájának, a Final Sixnek a döntőjében, ahol a Szolnok Dubrovnik elleni győzelmét mi is a medencében ünnepeltük, és természetesen nem maradhatott ki a Kispest–Videoton bajnoki döntő sem.
A Habos Napok alatt pedig átugrottunk a közeli Somorjára, ahol a magyar vízilabda-válogatott készül az idei vizes világbajnokságra, amelyet Budapesten rendeznek.
Ti is sajtóakkreditációval juttok be az egyes rendezvényekre?
Vagy úgy, vagy pedig bemászunk. Emiatt igazából nem esünk kétségbe. Szoktam is mondani a Ferinek, hogy a T-közép azért jó, mert
mindenhova bemegyek, ahova nincs kiírva, hogy tilos, ahova meg ki van, ott meg a biztonság kedvéért körülnézek.
Berki Krisztián után úgy mentünk ki a kolozsvári torna Eb-re, hogy nem volt sem akkreditációnk, sem jegyünk. Gondoltuk, ha Krisztián nem tud bevinni minket, majd veszünk egy jegyet, mert ki a fenét érdekel már a torna. Erre tömve volt a csarnok. Mi is meglepődtünk azon, hogy Romániában ennyire népszerű ez a sportág. Vicces volt, mert nem volt se belépőnk, se akkreditációnk, aztán mégis bejutottunk. Hogy miként, az megtekinthető a videóban.
Említetted, hogy forgattatok a Kispest bajnoki címének elhódításakor is. Mivel Honvéd szurkoló vagy, óhatatlanul adódik a kérdés, hogyan élted meg a bajnokság megnyerését, és mit vársz a csapattól a folytatásban?
Az első igazi élményem a Kispesttel az a ’96-os kupadöntő volt, amikor a BVSC-t vertük. Akkor már tizenkét éves voltam, és éreztem, hogy ez maradandó élmény lesz számomra. Most pedig ugyanezt éreztem a 14. bajnoki cím megszerzésénél. Amikor lefújták a Videoton elleni utolsó meccset,
odajöttek hozzám a játékosok pacsizni,
ezért is lesz felejthetetlen ez az élmény. Annak fogok szurkolni, hogy minél tovább tartson a menetelésünk a Bajnokok Ligájában. Nyilván a játékosok is úgy mennek majd ki a pályára, hogy tovább akarnak jutni. Viszont a csapattal szemben nincsenek óriási elvárásaim. Úgy gondolom, az, hogy a Kispest magyar bajnok lett, valahol a Fradinak, a Videotonnak és a Debrecennek a szégyene. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem megérdemelten lettünk bajnokok, mert véletlenül semmilyen bajnokságot sem lehet megnyerni.
De vannak itt olyan csapatok, melyek több milliárd forintból gazdálkodnak, és ilyen anyagi háttérrel sem tudták elérni azt, amit a Kispest pár száz millió forintból elért.
Hogy ilyen feltételek mellett megnyertük a magyar bajnokságot, az már önmagában egy csoda. Tényleg elfogultság nélkül tudom mondani, hogy ez a csapat végre megérdemelte az elsőséget, mert az elmúlt huszonnégy évben elrabolták a Honvéd múltját, elvették a legendáit, folyamatosan a kiesés szélén állt, közben jött a bundabotrány, és most mégis elsők lettünk. A Kispest bajnoki címe volt számomra az a fordulópont, amióta újra azt mondom, hogy tiszta és korrekt a magyar a bajnokság, és nem irányított.
Mi véleményed a válogatottról? Oda a tavalyi eufória?
Az a baj, hogy én már tavaly az Eb-n is arra próbáltam figyelmeztetni az embereket, hogy nagyon sokan nem kezelik helyén ezt a szereplést.
Nyilván, aki figyelemmel kíséri a focinkat, és reálisan látja a dolgot, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.
Ezt már a kontinenstorna után pályára lépő klubcsapataink szereplése is igazolta, amikor nagyon hamar visszarázódtunk a magyar valóságba. Egyelőre igazából semmi nem mutat abba az irányba, hogy az Eb-szereplésből mi át tudtunk volna menteni bármit is. Az a véleményem, hogy ez annyira szerencsés együttállása volt a csillagoknak, ami tényleg csak akkor van, amikor teljes napfogyatkozás.
Mennyire követed figyelemmel a DAC szereplését?
Teljesen képben vagyok. Nem véletlen, hogy a T-közép első kisfilmje is épp Dunaszerdahelyen készült. Bármilyen kontextusban beszélünk a DAC-ról, nem felejthetjük el azt a tényezőt, ami miatt a Dunaszerdahelynek sokkal nehezebb, mint egy magyar csapatnak, vagy ellenkező oldalról, mint egy szlováknak.
Hangozzék bármilyen pátoszosan, azt látom, hogy a DAC tényleg sokkal több, mint egy focicsapat. A klub a felvidéki magyar identitás zászlóshajója.
A DAC Aréna az a templom, ahová hétről hétre több ezer magyar úgy összejárhat, hogy ott, abban a két órában ők egy olyan homogén nemzeti egységet képesek alkotni, ami nagyon sok szlovák embernek, politikusnak szúrja a szemét. Nekem például a legutóbbi DAC–Slovan meccsen a szlovák rendőrök fellépése is nagyon pozitív volt. Arról pedig még nem hallottam, hogy a DAC-szurkolók okot adtak volna arra, hogy őket olyan bánásmódban részesítsék, mint a Slovan ultráit.
