Új-vidék a magyar palánkok alatt
Ahogy én látom – köszönöm, ha elolvassa!
Szerencsés, ki magyar. Őslelkeket őrzünk és ősi bölcsességet. Többek között a közmondásainkban. Ebben a megállapításban voltaképpen mi is rejlik? Hát pont az ellenkezője, amit leír…
Egy fecske nem csinál nyarat. Mondjuk mi, magyarok, és minden magyar tudja is, érzi is, ezzel mit is mondunk valójában.
De gondoljunk csak bele mélyebben! Mert a mondás épp önmaga ellenkezőjét sejteti: vagyis dehogyisnem, éppen egyetlen fecske csinálja a nyarat, legalább is, elkezdi a nyárcsinálást, mert olyat még nem láttunk, hogy mintegy a nyarat előjelezvén csak egyetlen fecske repült volna ide vissza a mi kis Tündérkertünkbe, a Kárpát bércei közé. Na de mi köze ennek a magyar női kosárlabda legutóbbi sikereihez? (leginkább a Károlyi Andrea menedzselte 3×3 Európa-bajnoki címéhez és vb-ezüstjéhez, de akár a Svitek Pista vezette „rendes” kosárválogatott csehországi Eb-szerepléséhez is, amely kiteljesedéséhez egyetlen egy kosár hiányzott az olaszok ellen …) Hogy mi köze is van hozzá?
A fecske iderepülésében, a magyar női kosárlabda nyár hírnökének „hazatértében” a jugoszláv háborúnak nagy szerepe van.
Ha nincs a délszláv véres konfliktus, akkor a mi fecskénk nem repül át Újvidékről Pécsre… Pontosabban szólva nem jön át gyalog két kis bőrönddel egy egyetemista kinézetű „fickó” és nem kopogtat be egy pécsi tornaterem ajtaján, hogy megjöttem kérem, Laci vagyok, és szeretnék forradalmat csinálni.
Persze ő nem ezt mondta szó szerint, csak szerette volna átadni a szakmai tudását. Rátgéber László kosármágus szinte mindent elért két évtized alatt, amit ebben a szakmában elérhet egy edző, de nem tette le a lantot, nem ült a babérjain. Mert egyvalamit még szeretne elérni.
Sok tehetséges magyar lány számára egy új-vidéket akar teremteni a magyar kosárpalánkok alatt.
Néhány évvel ezelőtt ennyit mondott – a nyárcsinálás jegyében: „Ne akarjunk sikereket, ha egyáltalán még nem is kosaraznak a lányok. Előbb mennyiség kell – ha úgy tetszik sok-sok kisfecske – csak aztán várhatunk el minőséget…. Előbb legyen kikből válogatni és még akkor sem biztos, hogy akiket kiválasztunk, a legjobbak, eredményeket produkálnak majd a nemzetközi eseményeken. Ehhez legalább egy évtizedes kemény össznemzeti munka kell magas szakmai színvonalon!” Rátgéber szavai, tettei s vele együtt a teljes magyar női kosárlabda közösség kitartása most érlelik gyümölcseiket: Zele, Raksányi, Medgyessy, Határ… és még néhány még fiatalabb akadémista tehetség, akiknek köszönhetően már látjuk, érezzük a nyarat.
Képzeletben kaptassunk fel Pécs tetejére, a Tettyére és halkan, szerényen köszönjük meg a Forradalmár, Nyárcsináló Fecskénknek. Károlyi Andi ismeri az utat a „Rátgéber-fészekhez”, van nála egy sohasem tévedő iránytű, a szíve, amely ezért a gyönyörű sportágért dobog. Köszönjük Laci, Andi, Dóri és a többiek ezt a magyar kosárnyarat, és a futballszurkolók pedig külön köszönik, hogy Andorra fájdalmát is enyhítettétek.
Címlapfotó: pecsma.hu
