Ez ő, és ezt ő mondta. Már vagy hat éve, hogy először faggattam, és már akkor is jóval érettebb volt a koránál. Koncertezik, rádiózik, tévézik, vadul, kérdez, híreket mond. Sok minden van már mögötte, és nyilván annál is több minden előtte. Rajta, olvassátok!
(Fotók: Lelkes Ernő, Habos napok)
A dunaszerdahelyi Arizóna énekesnőjével, Majával készült interjú megjelent a Klikk Out 2017/6. számában.
23 éves vagy és a hangod, arcod, megjelenésed, megnyilvánulásaid lényegében egész Dél-Szlovákiában ismertek már évek óta. Mondtak már rád olyasmit, hogy te egy „felvidéki sztár” vagy?
Nem. Ilyet még nem mondtak. 🙂
És mit szólsz egy ilyen státuszhoz? Egyáltalán mi a véleményed a státuszokról?
Nem rosszak, ha az, akire az adott státuszt ráillesztik, tud vele azonosulni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom ilyenre, mert aki szerepel, annak vannak hasonló ambíciói, de úgy érzem, hogy még nagyon kevés emberhez tudok eljuttatni információt a tévén és rádión, illetve érzelmeket és érzéseket a zenén keresztül.
Azért némi személyi kultusz övez, mert sokaknak te vagy a Maja…
Ezt még kiegészíteném úgy, hogy én vagyok a Maja, akinek mindig van a fején valami. 🙂 De ennek örülök, mert
az a célom, hogy valamit kiépíthessek magam körül, és az ne csak rólam szóljon, hanem annak legyen egy szélesebb értelme.
Igen korán kezdted a szereplést, de tulajdonképpen mikor is?
Amikor megszülettem. 🙂 Mindig szerettem szerepelni, jártam énekre, de eleinte nagyon féltem megszólalni. Még a zenekar kezdetén sem bontakozott ki ez bennem, és Fecó hátulról konferálta fel a dalokat. Viszont
amikor alapiskolában el kellett mondani, hogy mi leszel, ha nagy leszel, én mindig azt mondtam, hogy műsorvezető, énekes.
Hány éves voltál az Arizóna kezdetén?
Tizenöt. 13-14 éves koromban kezdtem fellépésekre járni, de már azt megelőzően is tudtam, hogy én ezt akarom csinálni. Mikor kicsi voltam, Britney Spears-dalokat énekeltem, de nemcsak dalolgattam, hanem ezzel tényleg kezdeni akartam valamit.
Így két EP-vel és két albummal a háta mögött mit képvisel, mit szeretne képviselni ma az Arizóna?
Nagyon sokat változtunk. Idővel a sokféle gondolatot és érzést nehéz eggyé gyúrni, de a tagcserékkel, úgy gondolom, jobban sikerült egy egységet létrehozni. Az Arizónával mindig igyekszünk egy kicsit meghökkentők lenni. Én szeretem azt az oldalamat feszegetni, amely kizárólag a színpadon él, és ami teljesen különbözik attól, mint amilyen a színpadon kívül vagyok.
Úgy gondolom, hogy minden embernek több oldala van, és azért jövünk a világra, hogy ezeken keresztül valamit le tudjunk tenni az asztalra. Valamit hagyjunk magunk után. Legyen az család vagy szerelem, de mindnyájan akarunk valamit alkotni.
Erről szól a James Bond c. dalunk is. Néha pedig arra van szükségünk, ami elérhetetlen, amit pedig a Tiltott gyümölcs szimbolizál. Legújabb dalunk, a Pillangó pedig arról szól, hogy mindannyian szeretnénk szárnyalni, szabadnak és vidámnak lenni.
Ez azt is jelenti, hogy minden dalotokban valamilyen, számodra új szerepkört próbálgatsz, kóstolgatsz?
Számomra az a fontos, hogy aktuális érzéseket hozzak elő magamból. Elképzelhető, hogy ez az érzés egy mással való beszélgetés után jön létre, majd belőlem is kivált valamit, de a lényeg, hogy ez aktuálisan a legőszintébb.
Bizonyára vannak/voltak énekesnőként idoljaid…
Az utóbbi időben ilyen szinten már nem követek senkit, de 15-16 évesen nagyon szerettem volna Tóth Gabi lenni. Most viszont én kapok olyan visszajelzéseket, hogy olyan őrült vagyok a színpadon, mint Tóth Gabi, pedig már egyáltalán nem célom rá hasonlítani. Próbálok önmagam lenni, akinek néha virágkoszorú, néha aranykoszorú vagy más van a fején.
A zene, amit csináltok, leginkább mainstream pop-rock. De mi az, amivel te zeneileg táplálkozol, mivel csillapítod vagy fokozod a hangulatod?
Leginkább csillapítani szoktam, mégpedig chill out zenével. Hol smooth jazz-zel vagy keleti zenékkel, de imádom a latin zenéket is, vagy például Stinget. Ezek nagyon inspirálóak tudnak lenni.
Biztos, hogy létezik olyan dal, pláne nálad, amely megszólal a rádióban, és nekifogsz énekelni. Mi az?
Csomó latin ritmusú zenét hallgatok, és azoknak nagyon neki tudok kezdeni. Múltkor, mikor Natalia Oreiro születésnapja volt, a Cambio Dolort torkom szakadtából kezdtem énekelni. Ha most a magyar piacról kellene valakit említenem, akkor Pápai Jocitól az Origo.
Igazából én olyan vagyok, hogy mindig énekelek. 🙂
Mi az, ami Téged leginkább megragad az egyes szakmai szerepköreidben, amitől van kedved csinálni és otthon érzed magad bennük?
Kezdem a tévével, mert az tényleg olyan, hogy egész egyszerűen nem tudom munkának nevezni. Remek a stáb, nagyon szeretek velük együtt dolgozni. Megérkezem, felveszem a ruhácskámat, kifestenek, megkapom a híreket, beolvasom, és jövök el, de ez a félóra úgy fel tud üdíteni, hogy hihetetlen. Egy komoly híradósként dolgozom, és ez hihetetlen jó szerep. Általa is egy másik énembe bújhatok.
Aztán ott a Tízórai vagy az Y generáció a rádióban, amelyeket szerkesztek és vezetek. Itt a kreativitásomat élhetem ki. Nemcsak olyan embereket hívok be adásba, akit már ismerek, hanem sokakat én is közben ismerek meg.
Az is inspirál, hogy megtaláljam itt is a közönségemet, akik amiatt hallgatják a rádiót, mert az én műsorom megy.
A zenekarban pedig komplett őrült vagyok. 🙂 A tévénél van egy stábtag, akivel nemrég a Muzsika TV felvételén is találkoztunk. Nem értette a szituációt, hogy a kiskosztümös, magas sarkúban tipegő bemondónő most arany virágkoszorúban, áttetsző virágmintás felsőben, szoknyában hat szám erejéig megőrül. Sokan nem ismernek rám, néha a saját anyukám se.
Az az egy-másfél óra a színpadon kimondhatatlan érzés. A vadabb, szabadabb énem van ott. Tudom, hogy az az egy óra az enyém, és a fő kihívás, hogy magamhoz csalogassam az embereket. 🙂
És ha ugyanezt a kérdést a magánéletre vetítjük: mitől érzed magad leginkább jól nőként, társként, menyasszonyként?
Mindentől. Amennyire szabad világban élek a munkámban és a hétvégéken, ugyanannyira szükségem van a párkapcsolatban a stabilitásra. Nagyon érdekel a sütés-főzés, bizonyos szintekig a háziasszony szerep is, de a párkapcsolatot igyekszem leginkább óvni, mert ez pont nem az, amit én ki akarok a világnak teregetni, és csak akkor mutatok meg belőle bármit, ha muszáj.
Azért is érdekel ez, mert a mikrofon mindkét oldalán ott vagy. Hogy állsz ahhoz, hogy adásban belekérdezz más magánéletébe?
Képzeld, nem merek! Talán idő kell, míg ezt valaki megtanulja kezelni. Ha nem olyan a témám, hogy rá kellene kérdeznem a magánéletre, akkor nem teszem. Februárban, Valentinkor viszont csak párokat hívtam be a műsorba, és párkapcsolati témákról beszélgettünk. Túlságosan mélyre persze nem mehetek egy délelőtti műsorban, de kaptam már ajánlatot egy rádiótól szaftosabb, erotikusabb témák boncolgatására is. Azt viszont nem szeretném.
Az mindenképpen meredek, viszont ennek van egy szolidabb árnyalata. Egykor Hunčík Pétertől hallottam/olvastam, hogy a felvidéki magyar identitásnak nagyon jót tenne a minőségi bulvár. Tehát hogy az ismert emberkéinknek ne csak a szakmai dolgairól, de a magánéletéről is érdeklődjön a média, persze anélkül, hogy áskálódna benne. Te mit gondolsz erről?
Úgy gondolom, hogy ennek talán tényleg van helye. Megvannak a Felvidéken is azok az idolok, akiket be tudunk húzni a műsorokba. Ilyen volt például Kovács Koppány, a Rómeó vérzik énekese, akit pont Valentinkor hívtam. Edina, a felesége nem tudott jönni, viszont telefonon kapcsoltam őt. Koppány be is vallotta a rádióban, hogy ilyen kérdésekre még sosem kellett válaszolniuk, és olyan dolgokat még soha nem mondtak egymásnak, mint akkor.
Milyen az a Maja, aki nem a fenti szerepköröket tölti be, hanem a szülőkkel, barátokkal van?
Utóbbi időben, meg kell valljam, nagyon keveset tudok így pihenni. De nagyon szeretek a nagymamámnál lenni. Jókat tudok vele beszélgetni, és szeretem elfelejteni az időt. Barátnőmmel a minap leültünk, egy órácskánk volt, beszélgettünk.
Nem is feltétlen az a fontos, hogy csacsogjunk, hanem hogy jó azzal a másikkal lenni.
Van valamilyen konkrét hobbid vagy valamilyen aktivitás, amit űzöl?
Képzeld el, nagyon szerettek otthon X-Boxról zumbázni. Az elmúlt négy hónapban ez volt a kikapcsolódásom. Ami még a hobbim, az a fotózás. Nem tudok attól sem szabadulni, hogy valamilyen módon kreatívkodhassak. Aztán ami aktivitás, a kiskutyánkkal, Mogyoróval lenni.
Ha valaki azt hinné rólam, hogy én a hétvégéket partizással töltöm, az téved. Koncertekre azért megyünk, hogy valamit megmutassunk, aztán hazajövök és alszom egyet.
Ilyen fiatalon is már nagyon sok minden van a hátad mögött, de mi az, amire még kíváncsi vagy, ami a „bakancslistádon” szerepel akár nyugdíjas korodig?
Szeretném elkerülni, hogy egy zsémbes öregasszony legyek! Nem is öreg akarok lenni, hanem bölcs. Egy megértő, koros asszony.
Számomra az volna az érték, ha sokkal több emberhez juttathatnám el azt, amit csinálok. Ebből inspirálódom, hatalmas érzés, ha valaki azt mondja, hogy jelent valamit számára például egy adott dalunk.
Szeretnék a magánéletben ugyanolyannak megmaradni, mint eddig is voltam. Szakmai téren pedig kipróbálni magamat más műsorokban is, és ezért hajlandó vagyok tanulni. 🙂
