Kijelenthetjük, hogy még mindig a futball a legnépszerűbb sportág, és bizony egy-egy világsztár vagy népszerű klub jóvoltából óriási vonzereje van a focinak. Ma már a 9-12 éves gyerekeket a szülők viszik az edzésre, mérkőzésekre, sőt, az egészet testközelből kísérik figyelemmel.
Nem ritkán kritizálják az edzőt és a gyermek játékostársát is, ekképpen hangot adva elégedetlenségüknek.
Ez morális és pedagógiai szempontból óriási hiba, de most nem erre szeretnék rámutatni.
Természetes, hogy mindegyik gyerek szeretett klubja színeiben szeretne futballozni, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy mindig van tehetséges és kevésbé rátermett gyerkőc is.
De vajon, kik válogatják ki ezeket a gyerekeket, kik azok, akik rostálják vagy megmondják a kedves szülő szemébe, hogy a maga fia inkább menjen el sakkozni vagy karatézni, mert bűn tehetségtelen a futballhoz?!
11-13 éves korban teljes egészében megmutatkozik az alkalmasság vagy alkalmatlanság, és mára szinte elenyésző százalékban fordul elő későn érő típus.
Szóval, ha befizeti valaki a tagságit, és egy halom pénzt fordít arra, hogy a gyereke futballozzon, az járjon az imádott klubba, még ha két bal lába is van?
Megoldható és könnyebb utánpótlásképzést folytatni, ha majd 15-16 évesen idehozunk az ország bármely részéből vagy külföldről gyerekeket, és adunk a kezükbe mondjuk egy gimnáziumi végzettséget, amivel a seggüket kitörölhetik? Mert mi a garancia, hogy fociból fogja a jövőjét biztosítani?
Ez kérem, nem utánpótlásképzés, és nem a régió focistapalántái vannak szem előtt tartva.
Elképesztő hiányosságok és szakemberhiány jellemzi a falusi futballt. Nincsenek kellő szinten az ifjúságot edző „szakemberek”, mert megmagyarázzák, hogy nincs rá pénz. Régiónk edzőképzése szinte egyenlő a nullával.
Más!
Ha a gyerekeknek megvan a saját mezszámuk, és mérkőzésre készülve kiveszi egy másik gyermek a kezéből azzal a szöveggel: „ez már sosem lesz a tiéd”, akkor ez mi, kérem?
Igen, lehet élelmességnek is nevezni az „erősebb kutya” formájában, én viszont a pedagógia alapvető hiányának nevezném az edző részéről. Ez a gyermek fejlődésében akadályokat gördíthet, de lehet végzetes hiba is, és ha ilyet egy edző nem vesz észre, tessék elgondolkodni a saját alkalmasságán s azonnal önkritikát gyakorolni.
Hajrá, DAC!
