Ahogy én látom, köszönöm, hogy elolvassa
A magyar labdarúgó NB1 új idényének hétvégi rajtja előtt az átlépések matinéjának sűrűjéből csak egyetlen érdekes mozzanatot emelnék ki, egy ötmillió forintos mozzanatot. Miről is van szó? Megpróbálom közérthetően, tömöres és velősen kivesézni. Adott egy tehetséges felvidéki magyar focista, aki annyira tehetséges, hogy mondjuk már beleszagolt a szlovák profi élvonalba is, azaz minimum egy Fortuna Ligás keret tagja, és esetleg már be is mutatkozott a felnőtt élvonalban. Hívják mondjuk Kevinnek. Kele Kevinnek. A kérdés az: kell-e Kevin a magyar NB1-nek?
Történetesen egyébként Kele Kevin tényleg egy felvidéki magyar focista, tardoskeddi gyökerekkel – ez egy jó hely ám, innen származnak a Móder-testvérek, Józsi bá és Laci bá, és még Szikora Gyuri is! –, Vágsellyén keresztül ripsz-ropsz a pozsonyi Slovanban találja magát. Merthogy Kevin 15 évesen gólkirály lett az ifi élvonalban.
És Kevin a Slovanban is lövi a gólokat, olyannyira, hogy bemutatkozhat a felnőtt csapatban is, és mit ad isten, Kele Kevin alig 17 évesen, Németh Szilárd után a második legfiatalabb élvonalbeli játékosként gólt is lő élete első felnőtt meccsén.
Aztán Kevin már nem fér oda többet a kékek kezdőjébe… Csakhogy szerencsére a Dunán túl, ahová Kevin drukkerei gyakran a felvidéki magyarokat küldeni szokták meccseken rigmusokban, gyalázó kórusban, van élet! Futballélet. És várják is a magyarokat, vagy olyanokat, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek, és maximum 19-20 évesek. A futballtehetség, vagy futballtudás sok esetben önmagában nem elég, de persze nélkülözhetetlen. Az MLSZ ezzel a kormánypolitikával megtámogatva kétségtelenül jó irányt tűzött ki. A magyar NB1-ben inkább magyar fiatal tehetségek, mintsem olcsó román, szerb vagy afrikai vendégmunkások szerepeljenek és keressenek kenyérre valót. Ez a szándék erény és dicséretes.
Az iránnyal és az erénnyel tehát maximálisan egyetértek és kiegyezek. Az aránnyal már más a helyzet. Mit értek arány alatt? Az 5 millió forintot (cca 17 ezer eurót). Ennyit kap ugyanis egy klub az NB1-ben egyetlenegy 20 éven aluli magyar vagy magyar felmenőkkel rendelkező játékos egyetlenegy bajnoki meccséért. Tehát mind a 33 bajnokin pályára lépnek, akkor 33-szor 5 milliót, és ha mondjuk 5 ilyen játékos lépne pályára mind a 33 bajnokin, akkor mennyit is kapna a klub? Szorozza be a kedves olvasó… Én sosem voltam jó matekból, és azóta csak romlottam.
Szerintem – bár egyetértek a szándékkal és azzal is, hogy ezért mintegy motivációs honoráriumként a klub pénzt kapjon, ám az arányt kicsit eltúlzottnak tartom a magam részéről. Egyrészt, ha ez a futballista havi keresetének a háromszorosa, akkor az a helyzet áll elő, hogy gyakorlatilag
elég egyetlen egyszer pályára lépnie normál esetben havi 4 bajnokit számolva – és a klub úgymond a játékos 4 havi átlagbérét –ami 4 ezer euró körül mozog az élvonalban – bekereste, vagyis a játékos a klubnak, vagy ahogy vesszük, nézőpont kérdése.
Ezzel tulajdonképpen az a gond, vagyis az aránnyal, hogy a klubvezetés az edzővel karöltve nem biztos, hogy a szakmai okokat nem helyezi az anyagi érdek mögé, méghozzá sorozatosan az egész szezonban meccsről meccsre a sok-sok 5 millióért… Persze, nem vagyok álszent, és több mint 25 éves sportújságírói tapasztalattal a hátam mögött sajnos kénytelen vagyok úgy vélekedni, hogy a klubvezetők túlnyomó többségének
elsődleges érdeke az, hogy minél kevesebb befektetéssel minél több haszonra tegyen szert,
s mivel a magyar fociélvonal önmagában – legfőképpen az átlag nézőszámot és a reklámbevételt illetően – nem egy igazán profittermelő közeg, ezért az ilyen politikailag megtámogatott, fentről jövő kezdeményezés elég kétélű fegyver.
Lustává teszi a klubvezetést és a szakma tisztáságát akarva akaratlanul is besározza. Sportszerető nemzeti kormány és az MLSZ részéről még egyszer hangsúlyozom, hogy a nemzeti irány, azaz, hogy sok magyar tehetségnek megérje itthon maradni és a klubnak se legyen érdeke, hogy tinédzsereket adjon el külföldre, helyes és erényként nyugtázom.
De az aránnyal gondjaim vannak, és eltúlzottnak tartom,
viszont annál biztosan jobb, mintha a TAO-pénzeket nem osztanák ily módon vissza a sportba, oda, ahonnan, vagyis amelyen keresztül végül is befolynak a magyar kincstárba. Azért érdekelne, ki találta ki ezt az 5 milliót meccsenként, és milyen ennek az összegnek a megalapozottsága. Tény, hogy ez az összeg már önmagában is óriási motiváció mondjuk az NB2-es kluboknak, hogy azon dolgozzanak, hogy minél több magyar fiatallal a keretükben jussanak fel a bizonyos értelemben mézzel-mázzal és helyenként túlpénzelt NB1-be.
Summa summarum: ez az irány erény, az arány pedig lehetne szerény(ebb). Félreértés ne essék, nem irigylem a kluboktól ezt a politikai színezetű honoráriumot, és még csak azt sem állítom, hogy mondjuk paksi klubelnökként nem tizenegy csupa 20 éven aluli magyarral állnék ki a Fradi vagy a Vidi ellen, vagy az összes bajnokin… Lehet, darázsfészekbe nyúltam e témával, hát állok elébe a fullánkok hadának!
