Sírnak a sasok. Bár az állattudós Darwin-utód, a 90 éven túl is frissagyú Sir David Attenborough ezen meghökkenne, de ha pontosítanék, hogy a zöld-fehér sasok hullajtják könnyeiket, akkor már a világhírű angol természetbúvár is együttérzően bólogatna a tegnap esti 2:4 okán.
Pedig 45 percen keresztül mondhatták több mint 8 ezren vagányan a Goupama Arénában: „Mit nekünk Jylland RetroKollere meg a zseniális játékmestere! Verjük a dánokat Botkával Vargával Onuachustul Poulsenestül! Aztán villan Retro-Koller, a kétméteres center Onuachu, Onu a Csúcs, a nigériai csúcs-ék, és mivel Koch lemarad róla, befordult – na nem úgy, mint költőnk a kocsmába rágyújtva egy pipára – hanem
amolyan csehesen, cselesen, kolleresen, majdnem lesen, góléhesen.
És Koch –Och, minő balszerencsés mozdulat! – vágta előtte a légutat, és kicsit hozzá is ért, hagyta volna inkább másra… mert Onu, már Dibuszba torkollott volna, mint Duna a déltájába. Ha már egyszer befordult Onu … minek kapott utána? De hogy mit kapott utána!
Ezért, mert a csuklója elérte Onu mezét? Mondja a derék svájci: büntető! De miért duplán büntet ő? Pirosat ezért? A focista ember, s lelke, mint a tenger, háborog! A szünetben – ki volt már focista, s érte is hasonló sokk, kiállítás az utolsó percben, megspékelve egy megítélt és értékesített 11-essel – egy egész Dollnyi edzőhad kevés, hogy rendbe rakja a jogosan háborgó lelkeket.
A második 45 perc lepereg, magyar mind kesereg, zúzza péppé a Fradit a Poulsen hadúr vezette középjüllandi sereg.
Pedig az ilyen vereség nem kell, hogy fájjon, s nem kellene emiatt a kesergést, háborgást napokig húzni,
bőlére eresztve, gondoljunk Lukácsra, Bőlére, hogy minő kapufát eme székely balcsukás ereszte meg a hajrában, a lasztit a kapufa tövére centikre a 3:3-tól kapásból 16-ról helyezve…
De Erik a Viking középjüllandi trónörököse, Poulsen hadúr a csata csattanóját kieszelve a magyar reményt végleg „lemeszelte”, mert RetroKoller Onu, a Csúcs, hiába harcolt végkimerülésig, mellette az idősebbik Lovrencsis, mint a Fradi-reménységek derék őre, öt centit vert puszta testtel fél méteren Gergőre, mellette más védő is csak annyit ért volna, mint részeg légy…józanodj hát, magyar futball, a vége kettő nulláról kettő-négy!
45 percre már közelebb került a Fradi Európához, de attól a Fraditól még messze van a mostani Doll-vitézség, hogy BL-csoportkörben kapjon egy négyest az Ajax, vagy egy hatost a Real Madrid vendégeként.
Ettől függetlenül az még elképzelhető, hogy a Fradi mondjuk egy bravúros 2:1-es győzelemmel essen ki Dániában a visszavágón, és idegenbeli csodasikerrel, nem pedig kettős vereséggel búcsúzzon az európai ződ gyepről, ahogy egy klasszikus magyar film házmesterbácsija hajtogatja egyfolytában. „csak az gyep, az a szép ződ gyep, az fog hiányozni majd nekem….”
