Vergődött a DAC a Zlínnel, a Zlín meg a DAC-cal
A korábbi edzőmeccsekről azért nem volt érdemes szót ejteni, mert a salzburgi Vörös Bikák (1:5) és a bécsi Austria (0:4) nem egy minőségi „kalapban” van a DAC-cal, a lengyel másodosztályú Bielsko Biala (3:0) és a Bős (4:0) pedig nem mérhette le igazán a DAC erejét. Ám egy héttel a bajnoki rajt előtt a cseh élvonalbeli, és kupagyőzelme okán az Euroligába egyenesen bejutott Zlín már más tészta. Éppen ezért az egyre csak szépülő MOL Arénába ingyen belépővel kicsalogatott DAC-drukker (2000-2500 néző) ennél biztatóbb teljesítményt érdemelt volna.
Hatvan percen keresztül mintha mindkét csapatnak ugyanaz a két célja lett volna: hogyan ne kapjunk gólt. S ez még rendben is volna…, de a másik, hogyan ne is adjunk, az már elgondolkodtató. Csak hozzuk le nulla nullára, ez jött le a két csapat produkciójából bő egy órán át.
A DAC nem tudta mit akar a Zlín, a Zlín meg nem tudta, mit akar a DAC, a baj nem ez, hanem az, hogy a DAC sem tudta, hogy saját maga mit akar…
A junior Eb-n szereplő triónk, a Satka-Huk-Safranko hármason látszott, hogy a meccs előtt edzések helyett vakációztak, csak sütkéreztek a napon, még van egy hetük, hogy csúcsra járassák magukat, vagy legalábbis olyan formába lendüljenek, amely egy ligarajthoz méltó produkciót feltételez, mert nekik egész egyszerűen ott kell lenniük a kezdőben a bajnoki rajton. Amit alighanem kihagy a panamai balbekkünk, Davis, akit viszont méltóképpen helyettesíthet Kostrna, aki az új arcok közül a legjobb vásárnak ígérkezik.
A meccsre visszatérve: a 65. percig egyetlen hazai jelenet hozta lázba a jobbára unatkozva bosszankodó szurkolókat, amikor is
Ljubicic váratlanul, vagy 35 méterről megeresztett egy erős löketet, ami kaput, de sajnos kapust is talált.
A Zlínnek legalább egyszer sikerült lábról lábra járatott akcióval kigurigázni a DAC-védelmet, szenegáli légiósuk, Diopazonban a 11-es pontról melléhelyezte a kihagyhatatlannak tűnő ziccert.
Azért a Rossi-legénységnek is sikerült egyetlenegy épkézláb támadást összehozni, s ez a csereként beállt akadémista, Domonkos Kristóf mesteri szöketéséből adódott,
de Cmelík elpackázta a végét, mert lövés helyett a túloldalon bóklászó Martinezt kereste – pontatlanul. Összességében a meccs tempójának és az ezzel szorosan összefüggő színvonalának alighanem
a DAC mosónője örült a legjobban, mert a sárga-kék mezeket ki se kellett a meccs után mosnia, azokon ugyanis izzadtságfoltot nem lelt, belőlük verejtékszag sem áradt…
Egy főpróbán az igényes és mindig kritikus DAC-szurkoló ennél azért vérpezsdítőbb teljesítményt várna. De induljunk ki abból, hogy a futball valójában színház, és bízzunk a főpróbát és az előadást illető régi-régi babonában, annál is inkább, mert ennél egy hét múlva szombat este fél 9-től a DAC a remélhetőleg teltházas MOL Arénában csak jobban játszhat.
