Elindulni valamerre, a kezeket elengedve, a biztos pontokat hátrahagyva, de az édes múlt emlékeit a jelenben is őrizve nem könnyű. Hosszú hónapok, hosszú évek, évtizedek telnek el, és a tükörből visszatekintő pillantás mégis teljesen más, mint a régi fekete-fehér fényképekről visszaköszönő. Mennyivel jobb volt akkor minden és mennyivel, de mennyivel boldogabbak voltunk, nem igaz?
Igaz-e vagy sem, csak nagyon ritkán vagyunk tisztában a boldogságunkkal, amikor éppen zajlik. Betegségünk, hogy folyamatosan a hibát keressük. Ha viszont mégis megtörténik, akkor az az egyetlen tiszta pillanat elkísér bennünket egész életünk során. S akivel ezeket a pillanatokat gyermekkorunkban megosztottuk, mindvégig társunk is marad.
Ők azok. Ők a mi legjobb barátaink.
Akik önzetlenül álltak mellettünk akkor is, amikor bántottuk őket, és megbocsátották a hülyeségeinket, mert mindig tudták, hogy nem gondoltuk komolyan, ha pedig mégis, akkor is. Akik kiálltak mellettünk a többiekkel szemben, amikor mi nem voltunk ott.
Akik akkor is ránk gondoltak, amikor nekik velünk szemben a rövidebbet kellett húzniuk.
Ők azok. Ők azok a biztos pontjaink, akikhez mindig viszonyítani tudunk, akik a mai nap is itt vannak mellettünk, akiknek csak egy szó kell vagy még az sem, és már jönnek is, és élő támaszainkként, pajzsként állnak az oldalunkon, ha életünk mélypontján állunk, és egy nagy lépésre készülünk.
Ők azok. Ők azok, akiket megkérdezünk, amikor elbizonytalanodunk önmagunkban, ha félünk az ismétlődő rossz döntéseinktől és annak még rosszabb következményeitől. Ők azok, akik kirángatnak minket az illúziónkból, amiket az évek alatt gondosan ügyelve a részletekre habszivacsból építettünk magunk köré.
Ők azok, ők bizony, akik olykor-olykor ugyanúgy elbizonytalanodnak, és csak egy ölelésre van szükségük tőlünk. Tőlünk bizony!
Tőled és tőlem, akik azt sem tudjuk, hogy másszunk ki a feneketlen gödrünkből, akik a saját tükörképüket sem ismerik fel, akik a régi fényképeik árnyéklényei csupán. Igen, tőlünk, mert a szemükben mi mi maradtunk. Azok a tiszta, őszinte lények, akikkel gyerekkorukban egymás kezét fogva aludtak el. Mi, akik mindig is mi voltunk.
