A győztes DAC-nyitányról kicsit másképp…
Katona Klárival és Sztevanovity Dusánnal együtt is győz a DAC! Mert Erik Pačinda tudja, hogy az ég kéééék, zöld a fűűűű, és úgy becsavarja a lasztit a bal felsőbe, hogy azt lehet szeretni, még akkor is, ha nem DAC-drukker az emberfia, hát még ha az, na de ettől még ez a DAC-produkció messze nem gömbölyű… Hallgasson csak bele…
Mielőtt ezt végighallgatná a győzelemittas DAC-drukker, felhívom a figyelmet egy másik remekbeszabott Sztevanovity Dusán-dalszövegre,
amit Klárika, a nagyszemű, épp úgy énekel, ahogy kell, s ez nagyszerű… Hogy ráhangolódhasson a kommentárom alaprezgésére, és ha nem ismeri az ólomkatonákról szóló vagy két évtizedes magyar diszkópop slágert, hát hallgasson bele ebbe is.
Marco Rossi „ólomkatonái” többször lőttek árnyékra, mint kapura, náluk nehézkesebben már csak a vendégek cammogtak, jó-jó, napok óta kánikula van, szezon eleje, meg ilyenek… Na de az, hogy az első félóra legmozgékonyabb jelente a pályán az ivószünet legyen???
Türelem, türelem… lesz ez jobb is… Ami az árnyéklövést illeti, ebből sajnos frissen igazolt kapusunk sem maradt ki, aki semmit nem védett – de ez Mikusék szégyene legyen, akik nem tették próbára, de Macej gyakorlatilag semmit sem rúgott ki rendesen sem társhoz!
Összesen nyolcszor konkrétan a nagy semmi közepébe célzott a cseh hálóőr, de azt legalább pontosan célba vette, igaz, rajta kívül 5 ezer ember nem tudta a MOL Arénéban, hogy hol a nagy semmi közepe,
merthogy 5 ezer ember azt várta volna, hogy Csehország második legjobb kapusa, az osztravai kapusiskola neveltje legalább tisztességesen ki tudja rúgni a lasztit támadásépítés céljából is saját csapattársához… Még szerencse, hogy a védelmünk szinte hibátlanul megoldotta azt a három és fél veszélyes szitut, amibe keverte Satkáékat a gyámoltalan ellenfél kilencven perc alatt.
Pambou sokáig saját csapattársai elől cipelte ide-oda, keresztbe-kasul a labdát, egyszer maga is meglepődött, hogy két testcsellel már-már gólhelyzet közelébe került, aztán hiába adott középre, nem ért a güriző Safrankóig a laszti.
Ljubicic végre egyszer elcsente a kis kongóitól a játékszert, és legalább a tizenhatos csücskéig elvitte, és ha már arra járt, kierőszakolt egy szabadrúgást.
Bal, jobb… A bal jobb! Jobb nem is lehetne! Pačinda csavar a sorfal felett hajszálpontosan a bal felsőbe – 1:0.
Na végre, elkezdődött a meccs! Azaz, csak kezdődhetne, ha nem lenne vége az első játékrésznek. A vendégek az 53. percben Mikus személyében elvesztik kényszercserével – sípcsonton rúgták a „brézói Bödét” – gólveszélyüket,
így növelhetné a hajrában megérdemelt győzelmét a Rossi-üteg, de ehhez még sem elképzelése, sem „szuflája” nincs elég.
Azért örüljünk annak, hogy a MOL Aréna fölött mégiscsak kék az ég, a gyepszőnyege meg zöld. Ez a DAC-siker meg gömbö-gömbö-lyü, gömbölű! Lesz egy jó hete annak, ki ennek örül. De ahhoz, hogy a „Köszönjük, László Csaba!” felirat mintájára Európa egyik legjobb „B-közepe” kifeszítse a „Bravo Marco” feliratot is, nem elég egy csodaszép szabadrúgással nyerni, ahhoz azért jól is kell focizni, ennél lényegesen jobban, ha lehet már Trencsénben!
