Szeretném összefoglalni Nektek, persze a teljesség igénye nélkül az érdekes festési technikákat, amelyekkel bútoraitokat vagy egyéb tárgyaitokat még varázslatosabbá tehetitek.
Egy kevés ismeret, egy kis gyakorlás, és Ti is könnyen szakértők lehettek, hiszen ezekhez a fogásokhoz csupán egy kis bátorság kell. A színválasztást és az egyes technikákat tekintve is. Tehát merjetek izgalmasat, kreatívat álmodni, hisz egy kis felkészüléssel könnyedén megvalósíthatjátok.
Visszacsiszolt technika
Ez a technika a legfurfangosabb, mert nem tudod előre, hogy pontosan hogyan fog kinézni. Sejtésünk lehet, ez nagy szerencse, sőt, a csiszolás közben szabályozhatjuk is a két szín közti kontrasztot. De kezdjük inkább az elején!
Ezen a mintán ugyanazt a két színt használtam, hófehéret és szürkét. A lécet maszkoló szalaggal elfeleztem, majd az egyik oldalra a fehéret festettem alulra, a másikra pedig a szürkét. Amint megszáradtak, felvittem a második színt mindkét oldalra.
A festékek visszacsiszolása közben állandóan olyan érzésem támadt, hogy ez egy csoda, és nem bírom abbahagyni. Csak csiszolom és csiszolom, mert olyan nagyon szép az összhatás. Főleg, ha a fa természetes erezete a folyamat közben egyre inkább kirajzolódik. Érdemes kicsit durvább szemcsés (120-180-as) csiszolópapírt használni az elején, de a finomításoknál válthatuk ennél finomabbra (200-240-es).
Amint készen vagyunk, egy alapos portalanítás és a végén bútorviasszal zárjuk.
Repesztett technika
A repesztésnél jó sűrű állagú festékre van szükség. A hidegben általában összeáll a krétafesték, télen nem is kell nagyon gondolkodni, csak kinyitni a tégelyt és festeni.
De ha nagy melegek vannak, akkor érdemes a felhasználandó mennyiséget egy pár percre hűtőbe tenni, mielőtt belefogunk.
Jó mélyen mártsuk bele az ecsetet, és jókora mennyiséget használjunk, mert ha a festéknek nem lesz a felületen vastagsága, akkor a repesztés sem jön össze. Az utolsó ecsetvonás után azonnal neki is állhatunk a „repesztésnek”, azaz elővesszük az otthoni klasszikus hajszárítónknak és körkörös mozdulatokkal az egész felületet hőkezeljük. Amint átmentünk az egészen, és egy vékony hártya keletkezett a felületen, óvatosan, négyzetcentiről, négyzetcentire haladjunk tovább rajta.
Addig szárítsuk, amíg el nem tűnik az összes nedves folt. A biztonság kedvéért hagyni kell még pár órát (1-2) száradni, és csak utána kezeljük a bútorviasszal. Minél vastagabb a festékréteg, annál nehezebben szárad. Ez teljesen igaz ebben az esetben is.
Száraz ecset – „dry brash” – technika
Ha engem kérdeztek, ez a legegyszerűbb antikolási technika. Nemcsak egyszerű, hanem a legkevesebb macerával is jár. Nem kell csiszolni, sem hajszárítózni.
Pár tipp, és már tudjátok is. Az alapszín lefestése után eldönthetjük, hogy milyen színnel szeretnénk majd antikolni, azaz ebben az esetben „összemaszatolni” a bútorunkat. Miért is mondom ezt? Hát azért, mert a száraz ecset technikának épp az a lényege, hogy a jól leharcolt ecsetünket – ez majdhogynem feltétel –, finoman belemártjuk a festékbe, letunkoljuk a felesleget róla, épphogy egy pici szín maradjon rajta és úgy maszatoljuk össze fele a kívánt részeket.
Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az éleket emeljük ki először az alapszínből, azaz első lépésben erre koncentrálunk.
Ha ekkor még mindig nem érte el a kívánt régies hatást, folytathatjuk az egyenes felületekkel, de akkor nekünk kell pontosan eldöntenünk, hogy hol és milyen mennyiségben szeretnénk rávinni a második színt az ecsettel.
Egy fő szabály van itt, NE használjunk vizet semmi esetre sem!
Ha két színnel szeretnénk ezt a technikát alkalmazni, akkor is mindenképpen válasszunk másik ecsetet, nem érdemes kimosni, megtörölni és újra használni a korábbit, mert minden esetben bent marad egy csepp víz.
[td_smart_list_end]
E technikák ismeretében, ahogy fentebb írtam, Ti is könnyen szakértővé válhattok. Ne féljetek tehát nekiállni, frissítsétek fel az otthonotokat, nem érdemes várni!
