Minap a Facebook profilomon egy nem igényelt előzetest kaptam arról, hogy a datel.sk weboldalon három exkluzív videointerjút nézhetek meg.
Ivan Lexa versus Peter Tóth. Ismerve mindkét személyt, tudtam, hogy ez a versus, még véletlenül se fog hasonlítani a Frost–Nixon párbajra…
Az írás megjelent a Klikkout 2017/7. számában.
Ivan Lexa az a figura, aki a Mečiar-kormány idején vált hiperismertté, mint a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) igazgatója, a jövőben pedig biztos, hogy a Mečiar-amnesztiák eltörlése kapcsán jópár bírósági tárgyalás résztvevője lesz ifj. Michal Kováč és Robert Remiáš ügyében stb…
Ivan Lexa eddig senkinek sem nyilatkozott ilyen nagyvonalúan, Peter Tóth pedig állítólag azért kapta ezt az exkluzivitást, mert hozzáértő és méltó partner a beszélgetéshez.
Peter Tóth a kilencvenes években a Sme napilap szerkesztőjeként szinte napi szinten szedte ízeire Mečiart és Lexát. Tóth később SIS-ügynök lett, úgy, hogy évekig még a Sme szerkesztőségében dolgozott…
Jó parti, sőt egyenesen azt mondanám, party hard!
Megnéztem mindhárom videót. Formailag tökéletes alkotást láttam. Mint anno a ,,30 prípadov majora Zemana” című brutálisan propagandisztikus sorozatnál.
A videót megtekintők túlnyomó része a hozzászólásokban dicsérte a beszélgetés kultiváltságát. Igen, formálisan mestermunka volt, de maga a tartalom rémisztő. Amolyan „killing me softly” hangulata volt az egésznek.
Tiszta ügy, elég a tartalmat exkluzívan becsomagolni, és minden sínen van.
Az embereket az érdekelte, mennyire volt pallérozott a beszélgetés (amit tulajdonképpen két remek színészi teljesítménynek értékelnék), nem pedig a tartalom.
,,Sajnálom Remiaš édesanyját, de ez a beszélgetés engem meggyőzött.” Ez egy hozzászólás volt a sok közül. Party hard…
Lexa tényleg jól elemezte a helyzetet, a tüntetések és a nagy port kavaró Únos című film után. Szinte alig található reakció erre a három videóra, úgy néz ki, hogy a részben önmagukat prezentáló tüntetés szervezői ezt nem tartják fontosnak, pedig valahol itt kezdődik az a szofisztikált út, melynek végén Lexának akár sikerülhet is kimásznia a slamasztikából.
Úgy, ahogy az amnesztiák törlésénél az döntött, hogy a közvélemény mit gondolt, az lesz szerintem meghatározó a bírósági verdiktnél is. Én magam nem hiszek abban, hogy az igazság fog dönteni.
Lexa remekül kezdett, s az a három videó – bármennyire visszataszító is számomra – ördögien tökéletes. Abban az esetben, ha így folytatja, talán még a közvélemény is mellé áll. Party hard!
