Egy olyan családnál festettem, akik épp elköltöztek régi helyükről, és az új lakást szerették volna minél okosabban, de költséghatékonyan berendezni. A kicsi lakásban nem volt olyan nappali bútor, amit ide áthozhattak volna, viszont még korábban megvásárolták ezt a szettet, hogy majd egyszer lesz belőle valami.
Lett is! Az elképzelés már megvolt, én pedig igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy azt megbeszéltük. A technika és a szín is megvolt, visszacsiszolt lett végül, amolyan „shabby chic” stílusú, színben pedig közel kellett állnia a mályvához, amilyen a fal színe is lett.
A nyugtató, finom, egyszerre hűsítő és melegítő falszín mellé sikerült a bútorhoz egy olyan árnyalatot kikevernem, ami barnából indulva egy olyan csodás színt ért el, ami ennek a mályvának az édestestvére lett.
Első lépésben kézi csiszológéppel kicsit megcsiszoltam a felületet és leszedtem a lelógó, leeső szegélycsíkokat, amiket már nem volt értelme visszaragasztani. A préselt fa csupasz felületét vízbázisú fagittel korrigáltam, hogy egy egyenes felületet alakítsak ki.
A száradás után ezeket a gittelt szegélyeket is vissza kellett csiszolnom.
A sötétbarna felületet lefestettem egy rétegben, hogy a visszacsiszolásnál ne legyen felesleges munkám. Két vitrin belseje is krémszínűvé vált, hogy jobban illeszkedjen az ajtófrontokhoz.
A festék száradása után következhetett a visszacsiszolás. Ez volt a kulcs.
Itt alakul ki a végső arculat, tehát nagyon oda kellett figyelni, hogy a visszacsiszolás mennyisége ne legyen túl sok, de túl kevés se. Amint kész lettem, egy nagyon alapos portalanításra volt szükség és persze a már félig berendezett nappali felporszívózására is.
Következhetett a bútorviasz, ami a festék lezárását hivatott elvégezni. Ezzel válik a bútorfesték bútorfestékké, ami mosható, portalanítható, tisztítható.
De szerettünk volna ennek a visszacsiszolásnak egy kis mélységet is adni, még egy kicsit antikolni, így elővettem a sötét bútorviaszt, az éleknél mélyítettem a festék hatását, és a visszacsiszolt foltok mellett is végigsimítottam a viaszos rongyomat.
A polírozás szinte örömünnep a végén. Ekkor töröljük vissza a felesleges viaszt és állítjuk be a felület „csillogásának” mértékét.
A polírozás szinte örömünnep a végén. Ekkor töröljük vissza a felesleges viaszt és állítjuk be a felület „csillogásának” mértékét.Az eredmény nagyon nagy változást hozott a nappali küllemében. Erős és markáns változás ez, ami nagyon jól áll az ilyen formájú bútornak. Csökkenti a kockásságát, sokkal inkább beleolvad a nappali finom és meleg környezetébe és a megfelelő kiegészítőkkel egy csodás összképet teremt.
Nagy munka volt, két napig tartott, de minden perce megérte!
