Hetekig viaskodtam magamban, hogy megírjam-e ezt a cikket, hiszen dunaszerdahelyi szurkolói körökben az egyik legkényesebb téma – ha nem a legkényesebb – az örök ellenségről írni. Úgy döntöttem, azokra a magyar ajkú fiúkra tekintettel, akik ott fociztak, meg kell tennem.
Az 1970-80-as években rengeteg csallóközi gyerek választotta tanulmányai folytatásához Pozsonyt, ezáltal sok magyar nemzetiségű tehetséges focista koronázási városunk valamelyik elitcsapatához került.
Az írás megjelent a Klikkout 2017/7. számában.
A legtöbbször a Slovan utánpótlás-nevelése csapott le a falun nevelkedett gyerekekre, akik fizikailag energikusabbak voltak városi társaiktól.
Nagyon sok ismerősöm ezt az utat választotta, és elmondásuk szerint pici túlzással, még a nevüket sem tudták szlovákul megmondani. Természetesen voltak apróbb atrocitások, és nem egyszer „maďarnak” szólították őket a szlovákok, de a közeg nevelt, és idővel nagyon szépen elsajátították a nyelvet is ezek a gyerekek.
Volt, hogy egy-egy „slovanos” korosztályos csapatban 5 magyar ajkú gyerek is játszott a Csallóközből.
Aki a futballtörténelemben kicsit is jártas, biztosan emlékszik Cvetler Lajosra, aki cseklészi születésű magyar gyerek volt, 1969-ben gólt rúgott a Barcelonának, és sok évig edzősködött a Slovannál.
Vagy olyan neveket is említhetnék, mint Vencel Sanyibá, Móder László, Gőgh Kálmán, akiknek a neveik nagyon is jól hangzanak a futballvilágban. Említhetném még a futballcipők zsenijét, Pista bácsit, aki cipészként évekig szerelte a labdákat és a futballcipőket.
Dunaszerdahely is több futballistát adott az ősi riválisnak. Itt említeném meg Bertalan Gabit, aki 1982-ben, valamint Gőgh Árpit, aki 1999-ben igazolt a Slovanba.
Gőgh Árpinál személyes érintettségem is van, mert pár meccsen együtt játszhattam vele még Felsőpatonyban, és amikor a Slovanba került, több mérkőzésére is ellátogattam.
Az egyik meccsen Árpit csereként nevezték a jó nevekből álló csapatba, ahol az első félidőben dadogott a játék. A szünetben melegíteni küldte őt az edző, a Slovan ultrái ria, ria, Hungária szlogennel éltették őt.
Árpi kiintett nekik, azok megtapsolták, és a másik félidőben kiváló játékával hozzájárult a győztes meccshez.
2008-ban városunk stadionjában történelmi bűntény történt, amelyet szerintem politikai erőfitogtatásnak lehet nevezni, s amit képtelenség elfogadni. A mai napig nem kértek bocsánatot a történtekért, és egy DAC–Slovan derbin mindig izzik a levegő.
Igen, az ősivé vált ellenfél már az is marad, de akik valaha is ott játszottak, azok FUTBALLISTÁK.
U.I.: Nem tudtam a Slovanban játszó összes magyar nemzetiségű futballistát megemlíteni, mert annyian vannak, hogy talán nem férne az újságba. Tisztelet előttük.
