Újra kortárs lírát hoztam nektek, mégpedig attól a fiatalembertől, akinek versei hatására megszerettem a posztmodern líra prózaízű változatát. Ez a tehetséges költőifjonc Dékány Dávid, ki olyan kötetet adott ki pár éve, hogy egyszerűen nem lehetett letenni.
Dávid egy szegedi származású Zelk Zoltán-díjas költő, ki egyelőre még csak egy kötettel, a Darwin Motellel rendelkezik, de én úgy tudom, közeledik a második is, melyet rajongói már türelmetlenül várnak.
Első könyvét megosztó véleménnyel fogadták a kritikusok, ez szerintem természetes dolog, hiszen szubjektív a véleményünk nekünk is a világ dolgairól. Én, bár nem vagyok kritikus, de ahhoz a táborhoz tartozom, akit nagyon megérintettek a versei. Talán azért, mert szeretem a szerelmes lírát, és ő többnyire azt ír, talán azért, mert könnyen értelmezhetőek sorai, talán azért, mert olyan újfajta formában olvastam kapcsolatról, csalódásról, vágyakozásról verseket, amit addig nem tapasztaltam, vagy talán csak azért, mert tehetséges, nem tudom.
Poétikájában meglepő, bár nem újszerű perspektívákból írja le érzéseit ez a fiú, mely romantikus fájdalmak mögött ott bújik világunk és annak problémái is. Verseit többnyire az Élet és Irodalom, a Jelenkor, a Műút és az Alföld közli.
Aszimmetria
1
Ezek a reggeli fények,
mint a konyhapulton hagyott gofri és juharszirup,
hidegek és ragacsosak.
Már észre sem veszem,
úgy dúdolom egy buta popsláger félrehallott szövegét,
úgy húzom át középen a z-t,
és teszek karikát az i-re pont helyett.
Ezeket tőled loptam,
és akármi is lesz velünk, ők maradnak.
De van ez a megszokhatatlan része –
úgy csinálni reggelit, hogy ne ébredj fel,
vagy a hűtő barbecue-szaga,
ilyen szag van odakint, az űrben is,
a haldokló csillagok szénhidrogénjei miatt.
Ujjaimon az összemorzsolt bazsalikommal
megállni két íz között,
nézni az ereszcsatornában kikelt juharfát,
és nem tudom, még meddig bír el minket
az a téglatest alakú sötétség ott bent,
mert itt nincs B-terv, nincs második esély.
2
Taníts még néhány trükköt,
amivel fogadásokat nyersz,
kártyával, kupakokkal és gyufával.
Egy papírlapot sem lehet hatnál többször félbehajtani,
pedig ha sikerülne ötvenegyszer, akkor épp olyan magas lenne,
mint a Föld és a Nap távolsága,
a százharmadik hajtás után pedig akkora,
mint az ismert világegyetem átmérője.
Szóval még ha csoda is történne,
akkor sem szabadulnánk meg ettől a barbecue-szagtól.
3
Napjaink aszimmetrikusak,
mozdulataink édesek és kamaszok.
És nem is tudod,
de van egy közel félórás hangfelvételem arról,
ahogy horkolsz.
Mikor nem vagy itt, azt hallgatom elalváshoz,
olyankor az ágy belső oldalát,
ahol te szoktál feküdni, üresen hagyom.
A kezem ökölbe szorítva,
mint a juharleveleket csokorba gyűjtő óvodásoké.
Zsírkrétával rajzolok neked egy életnagyságú galaxist.
Fák
Nem emlékszem, min vesztünk össze,
de ott álltunk hajnalig,
kimerülten,
mint a trópusi esőerdők fái az évszakok nélküli tájban,
és zajosan, mint lombjaik.
A szánkból potyogó sértések kiégették az aljnövényzetet,
szemünk színe megmérgezte a folyót,
a mondatvégi írásjelek lemészárolták
az erdő bennszülött népeit –
de reggelre megadtuk magunkat,
és mint kidőlt fatörzsek, feküdtünk egymáson.
