Elég régen lakom Dunaszerdahely egyik lakótelepén, hogy véleményt alkossak, és összehasonlítsak dolgokat. Szemem láttára öregedett meg a „sídlisko” lakossága, és szinte mindenkit ismerek a régiek közül. Szeretek velük pár szót váltani, és mindig akad pár biztató és kedves szavuk.
Statisztikáink alapján a hölgyek átlagéletkora magasabb a férfiakénál, és ha tapasztalataink alapján is elmondhatjuk, hogy tovább élnek a Nők, mint mi, pasik.
Dúl a kánikula, és mit tesz a panelban élő kisnyugdíjas? Elfoglajva magát, és minden alkalmat megragad, hogy szabaduljon a négy fal közül. Próbálják barátságosabbá, szebbé tenni lakóhelyüket, unalmukat elűzve szépítik a környezetüket.
Megállva mellettük, szokásos kérdések és válaszok… Régebben még öntözték nagy tartálykocsikból a füvet, és volt erre is pénz – mondják ők.
Ma már örülhetünk, ha a VÁROSI cég lenyírja a füvet, és nem kell térdig érő szárazgyomot nézni az erkélyről. Választások előtt volt ígéret rengeteg – legyintenek unott arccal.
Persze hajlamosak vagyunk, talán úgymond „rezervával” hallgatni az előző generáció intelmeit. De vajon mindig csak a szavazataikra van szükségünk?
(a vasárnapi a DAC–Slovan meccsen nyerni kéne :-))
