Bekopogtatott a szerencse? Nem hiszem. Eljött a mi időnk? Végképp nem. Csak épp alszik a gyerek. Igen, végigalussza az éjszakát.
Címlapfotó: Ottofi János
Anya kilát a karikái mögül, Apa örül az ágy egész féloldalának, BB pedig vígan horpaszt a kiságyban. Micsoda öröm, ahogy írtam, kész csoda.
Miről álmodhat most ott egyedül a kiságyban? Elkezdődött az ő édes magánya, megismerheti a saját ágya nyugalmát, saját takarójának melegét, saját álmai rejtélyeit. Ez az a menedék, ahova bátran visszatérhet. Mindig, minden egyes este. Ugyanúgy, ugyanazért. Aludni és újjászületni.
Az az édes magány, ami minden egyes embernek megadatik, az az alvás és az álmok világa.
Vajon benne vagyok én is? Része lehetek a csodájának? Vajon az álom anyja olyan, mint amilyen én is lennék? Oh, remélem igen. No és az álom apja? Vele is megosztja a játékait, ahogy a való életben is? Bár így lenne. Álmunkban óvjuk őt.
Csoda lett minden éjjel, amikor alszunk. Mindhárman a magunk magányában, édes együttlétünkben szuszogunk és óvatos lépteinkkel kölcsönösen vigyázzuk álmunk.
