Ha koncerten vagy fesztiválon vagyunk, mit látunk és hallunk? A zenekarok a színpadon a maximumot nyújtva tolják kedvenc dalainkat, és mi ezt hatalmas ujjongással, füttyszóval és feltett kézzel viszonozzuk. No, de az élmény, melyet a grandiózus hang nyújt, nemcsak a zenekarok érdeme, hanem fele-fele arányban megoszlik egy másik fontos szerepet játszó figurával, akit úgy hívnak: a hangtechnikus.
Ahhoz, hogy valami tökéletesen megszólaljon, kell egy szakember, aki egy bonyolultnak látszó, ezer gombból és tekerőből álló mixeren verejtékes munkával dolgozik azon, hogy a hang mindig élvezhető legyen. Ő általában a színpaddal szemben egy sátor alatt áll a saját kis űrhajójában, és onnan ügyel minden apró részletre. Többnyire órákkal, nagyobb rendezvények előtt már napokkal a koncert előtt a helyszínen dolgozik, állítja és szereli a hangfalakat, hogy a helyszín minden pontján egyformán élvezhető legyen a koncert.
Csiba Gábor, alias Csibusz ismerős fiatalember a Csallóközben. Több zenekarban is gitározott és énekelt, de mára a fő profiljává a koncertek hangosítása vált. Nyáron megannyi eseményen felelt a jó hangzásért, mint például magazinunk Midsummer Partyján, de a Nemeshodosi Nagy Lakomán is.
Megkértem Gábort, meséljen a kezdetekről és a mesterségéről.
Emlékszem az első találkozásunkra, Somorján, a Pitonban toltad a Funky Monkey zenekarral, ami – bevallom – brutálisan tetszett, szívesen emlékszem rá vissza. Ez volt a kezdet vagy ezt még valami megelőzte?
Mondhatjuk úgy, hogy ez volt a kezdet. Az első komolyabb zenei projekt. Bősön, a Vendel kocsmában kezdtük. Mint minden zenekarnak, nekünk is szükségünk volt a próbateremben és a kocsmai koncerteken jó mikrofonokra, kábelekre és hangcuccra. Mivel engem apám révén érdekelt a hangosítás, ezért feladatomul vettem ezek beszerzését és összerakását. Vettem két hangfalat és egy öreg Tesla erősítőt. Ez még nagyon kezdetleges volt, mert maximum egy mikrofont és egy lábdobot tudtunk akkor hangosítani. Idővel felkért a többi zenekar, hogy hozzam a cuccom és hangosítsam őket. Ez volt 2005-ben, ekkor kezdtem koncerteket hangosítani és keverni.
A hangtechnikusok szempontjából mit takar az a szó, hogy keverés?
Ha színpadon áll a zenekar, és azt akarod, hogy minden jól szólaljon meg, elsősorban szükséged van mikrofonokra, melyekkel a hangszereket hangosítod hasonló sorrendben: lábdob, pergő, lábcin, tamok, over head-ek, aztán sorban bőgő, gitárok, billentyűk, majd az énekek. Ez mind be van dugva egy nagyobb keverő pultba, aminek a végén a hangtechnikus áll, aki mindenképp a legjobb minőségre törekszik, hogy a hangszerek hangját egybe hangolva a koncert a CD-hez hasonló minőségben szólaljon meg.
Említetted édesapádat, tőle tanultad a mesterséget?
Édesapámnak szintén volt zenekara, a gitár és a hang energiája az ő inspirációjára ragadott magával. Később úgy határozott, hogy nagyobb apparatúrát vásárol, amivel már nagyobb rendezvényeket is hangosíthatunk. Az elején ő keverte a hangot, én csak színpadosként rakodtam, segítettem az ő munkáját. Később, mikor apám nem tudott eljönni, nekem kellett elvégeznem a munkáját, így belekényszerültem abba, hogy megtanuljam minden csínját a hangosításnak.
Az elején sosem szólalt meg a hang úgy, ahogy akartam, és emiatt nem éreztem magaménak ezt a komoly feladatot. De később, amikor először jól szólalt meg a kezem alatt egy koncert, az csodás érzés volt, onnantól tudtam, én mindig ezt akarom csinálni! A munka átalakult tiszta szenvedéllyé.
Elkezdtem még jobban beleásni magam, nőtt és nőtt tovább ez az egész, a sok pozitív visszajelzés után pedig még több felkérést kaptunk. Az egyetem végeztével magánvállalkozóként, szabadúszó hangtechnikusként működöm.
Látom, hogy szinte állandóan terepen vagy, a nyáron is egy csomó rendezvényen találkoztunk. Gondolom, nincs is nagyon szabad hétvégéd. Hogy jönnek a felkérések? Vannak, akik csak titeket, téged alkalmaznak?
Az állandó projektekkel van úgy, hogy egy évre előre is megkapom a dátumokat, és mivel több ilyen projekt van, ezért összejön. Plusz vannak olyan kelet-szlovákiai bandák, akik ha itt koncerteznek a környéken, automatikusan engem hívnak.
Mi a jó hangosítás alapszabálya?
Szerintem ez nagyon tág fogalom. Ez mindenkinek más. Vannak emberek, akik úgy térnek haza koncert után, hogy jó volt a zene, de a hangosítás nagyon rossz volt, de vannak olyanok, akik azt mondják, nem volt jó a banda, de legalább jól szólt. A sikeres koncert 50-50 százalékban a zenekar és a hangtechnikus összmunkája. Ennek harmóniában kell lennie minden esetben. Vannak nagyon korrekt zenekarok, akik a koncert végén megköszönik a munkámat. A profi zenekaroknál ez így működik.
Milyen a technikai felszerelésed? Követed a trendeket?
Ebben a rohamosan fejlődő világban muszáj haladni a korral, hisz gyorsan elavul a technika, de igyekszem mindig a legkorszerűbb technikával hangosítani. Ma már a digitális keverőpultok ugyanazt a minőséget nyújtják, mint amit megszokhattunk a jól bevált analóg pultoknál. Manapság a koncertek 90%-át digitális cuccokkal keverik. De a legfontosabb a szakmai hozzáértés, mert hiába van a legmenőbb cuccod, ha nincs meg hozzá a tudás.
Mivel fejleszted magad? Jársz kiállításokra vagy valamilyen bemutatókra?
Persze, nemrég voltam Bolognában, a dB Technologies hangfalgyárában, ahol bemutatták a gyártás technológiáját, hogy hogyan raknak össze hangcuccokat, erősítőket, van egy show room-juk, ahol különféle hangrendszerek vannak bekötve. Bármilyen kérdésemre azonnal választ kaptam hangtechnikusoktól és -mérnököktől.
A másik hasonló nagy élményem az FBT cégnél volt San Marino-tól nem messze, ahol szintén hangfalakat gyártanak. Ott kaptunk hangrendszer-beállításokról és hasonlókról iskolázást.
Végezetül mi volt számodra a legkeményebb kihívás? Melyik koncertre mondanád, hogy a legemlékezetesebb volt mind közül?
Pozsonyban a Národné Tenisové Centrumban hangosítottam a szlovák Cigánski Diabli-t és a magyar 100 Tagú Cigányzenekart. Ez egy karácsonyi koncert volt, képzelheted, mekkora közönséggel. A 100 Tagú Cigányzenekart szekciókra osztva hangosítottam, a Diablit pedig zenészenként külön. A legnehezebb feladat nem is ez volt, hanem a helyszín rossz akusztikája, melyre még a koncert előtt felhívták a figyelmemet. A helynek volt egy VIP része, amely távol esett mindentől, ám a hangnak ott is tökéletesen kellett szólnia. Egy komoly csapattal dolgoztam akkor együtt, és egy egész napos méregetés, illetve beállítás után sikeresen megoldottuk a problémát, és a koncert úgy szólt, ahogy kellett.
