Szokásos péntek este a városban. A bárok előtt fiatalok tobzódnak. Egy csapat fiúhoz néhány vihorászó lány csapódik, egyiküket már két oldalról támogatják, nem igazán találja az egyensúlyt a magassarkúban. A társaság jót derül a részeges botladozáson, majd egy bolt lépcsőjére ültetik, hogy hányni tudjon. Összesen négy üveg tömény italt számolok meg náluk – ja, és ott egy ötödik is, az egyik menő kézitáskából kilógva.
Tavaly figyeltem fel az egyik közösségi oldalon Louise Delage történetére, aki egy titokzatos, de annál veszélyesebb jelenségre hívta fel a figyelmet.
Az írás megjelent a Klikkout 2017/8. számában.
A huszonöt éves, Párizsban élő hölgy minden Instagram-fotóján csodás környezetben mutatkozik – drága szállodák, éttermek teraszán, luxushajón, tengerparton. A „követők” több ezer like-kal jutalmazták a szemet gyönyörködtető képeket. Aztán a kampány kiötlői felfedték a sorozat valódi célját: az alkoholizmus lappangó természetét. Valóban, Louise minden képen valamilyen koktél, bor, sör társaságában látható – a megtekintői pedig nem is tudatosították, mit kedvelnek valójában…
A nők alkoholizmusa alattomos betegség. Míg a férfiak italfogyasztása nyíltabb, bátrabb, sőt, egyenesen kulturális keretekbe ágyazott, addig a női ivászat teljesen más természetű. Bár a százalékos arányt tekintve elsősorban férfiak válnak alkoholbetegekké, de mintegy negyedmillió nő is érintett a problémában.
Több társadalomkutatás rávilágított már arra, hogy elsősorban a kisgyermekes, háztartásbeli nőket fenyegeti a függőség kialakulása.
Az ital egyrészt segít csökkenteni a gyermekneveléssel, újonnan kialakult felelőségekkel kapcsolatos stresszt, másrészt önjutalmazó mechanizmusok lévén, mintegy ajándékként szolgál, a teendők ügyes elvégzéséért.
Lehet ugyanakkor az egész napi egyedüllét kezelésének ellenszere, na és abban is segít, hogy végre aludjunk egy picikét..
Dr. Zacher Gábor Magyarország legismertebb toxikológus szakembere. Azért vállalta fel a nyilvános szereplést, hogy olyan fontos üzeneteket tudjon átadni, amelyek minden korosztály számára érthetőek. Több interjúban is kitért már arra, hogy
az alkohol feszültségoldó hatása révén tartós kapcsolatot alakít ki a fogyasztóval – aki számára egy idő után elmosódnak a határok.
Az ő olvasatában, a férfiak italozása a „csordaszellemet” erősíti, míg a nők titokban poharazgatnak.
A boltok óriási kínálatát szemügyre véve hamar kiderül számunkra, milyen eszközökkel csábítják a nőket alkoholfogyasztásra. A borokat, likőröket, aperitifeket elegáns csomagolásba öltöztetik, szemet gyönyörködtető címkékkel kínálják – ezzel is éreztetve, hogy az adott termékkel együtt könnyedséget, vidámságot, luxust is vásárolhatunk.
A reklámok azt harsogják, hogy csak egyszer élünk, ezért legyünk spontának, és ne vonjunk meg magunktól semmit.
Hogy többet ne kelljen feszülni a kalóriák miatt, fokozatosan jelennek meg a csökkentett cukortartalmú, „light” szeszesitalok. Minden adott egy kiváló estéhez a csajokkal – illetve, a másnapi macskajajhoz.
Az állandósult mulatozás a nők szervezetét sokkal hamarabb teszi tönkre, mint a férfiakét. Kutatások igazolják, hogy már napi két pohár ital elfogyasztása jelentősen növeli a magas vérnyomás és a vastagbélrák kialakulásának veszélyét. Az alkoholista nőknél, a férfiakhoz képest sokkal gyorsabban alakul ki a májzsugorodás, illetve fokozódik a szívmegnagyobbodás kockázata is.
A terhesség alatti szeszesital-fogyasztás egyrészt az anyára, másrészt a születendő magzatra is pusztító hatással van. A magzat visszamarad a fejlődésben, születési rendellenességek alakulnak ki, károsodik az idegrendszer – mivel ebben a fejlődési szakaszban még nem rendelkezik az alkohol lebontására alkalmas enzimekkel. Nem mellékes az sem, hogy az alkoholista nő születendő gyermekének adja tovább a függőségét – a betegség ugyanis örökletes tényezők révén is kialakulhat.
Az életidegen „elrettentő kampányok” helyett, nagyobb hangsúlyt kell kapnia az egyéni felelősségnek és a lehetséges egészségi, szociális és jogi következményeknek.
Nem vonom kétségbe egy pohár sör vagy minőségi pálinka élvezeti értékét, csupán arra szerettem volna a fentiekben rávilágítani, hogy mindenben meg lehet találni az ésszerű mértéket. Igaz ugyan, hogy egyszer élünk – nem mindegy azonban, hogy ezt meddig, ill. milyen életminőségben tesszük.
