Szeretném azt hinni, hogy mindennek ára van, hogy minden jó és rossz döntésünkért fizetnünk kell. S hogy miért is? Miért akarnám szándékosan büntetni magam? Nem, nem vagyok beteg, én sem akarnék rosszat magamnak, illetve nem feltétlenül.
De egy pillanatra képzeljünk csak el egy olyan világot, ahol egy belső lelki szabályrendszer él. A jó cselekedetek is jutalmazottak volnának, egy későbbi sorsesemény folytán visszahatnának ránk. Pontosan úgy, ahogy a rossz cselekedetek is, amikért ugyanúgy megfizetnénk. Mennyivel egyszerűbb lenne ez az élet. Előre tudnánk, hogy megkapnánk, ami jár, már azelőtt, hogy elkövettük volna.
. . . egy pillanatra képzeljünk csak el egy olyan világot, ahol egy belső lelki szabályrendszer él.
Sokakat viszont még ez sem tartana vissza, igaz? Hiába tudják, hogy meglesz a böjtje, ha rossz irányba mennek, mégis megteszik. Annyi régi okos mondásunk van erre: mindenki azt kapja, amit megérdemel, vagy a ki mint vet, úgy arat.
Azt hiszem, hogy ez egy olyan ősi kérdés, ami már az első élő embert is elgondolkodtatta. Baj, ha azt kívánjuk, bárcsak ilyen „kiszámítható” volna a világ? Nem hinném!
Viszont magunkkal szemben megtehetjük azt, hogy úgy cselekszünk, hogy a döntéseink súlya már a vállunkon nyugszik.
. . . magunkkal szemben megtehetjük azt, hogy úgy cselekszünk, hogy a döntéseink súlya már a vállunkon nyugszik.
Sokakat a félelem és a kétség tart vissza még attól is, hogy helyesen cselekedjenek. Nem merik vállalni még a tetteik jó következményeit sem. Egyszerűen nem erre lettünk kondicionálva, felesleges lenne bárkit is hibáztatni.
De ettől a pillanattól kezdve a Te kezedben van a döntés. Ettől a perctől elhatározhatod, hogy a lehetséges jövőbeni következményekkel szembe fogsz nézni, és a döntéseidet is ennek tudatában hozod majd meg. Hiszen mindannyian felelősséggel tartozunk, ami nem hárítható, nem átruházható, nem tagadható és nem megvásárolható.
