Alig várom, hogy mit mesélsz majd! Amikor először avatsz be az álmaidba, amikor először fogalmazod meg az érzéseidet, a véleményed, az ötleteidet.
Alig várom már, hogy hallhassam, mit is gondolsz!
Szeretném a Te szemüvegeden keresztül szemlélni a világot, hallani és érezni! Úgy akarom látni, ahogy Te látod, hogy így is osztozhassunk, és még inkább a támaszod lehessek! Szeretnék Veled lenni, a csodás lelkeddel, Veled, akit a szívem alatt hordtam és soha nem szűntem meg óvni és félteni.
Alig várom az első mondatod, amikor már nem az egyszerű mi, micsoda, mit csinál kérdéseinkre válaszolsz, hanem amikor magad érted meg a világ dolgait!
Alig várom, hogy láthassam a szemedben az első felvillanó fényt, amikor hirtelen megérkezik egy felismerés!
Amikor megnyílik a Te különleges belső világod, megfogalmazódnak benned az első kétségeid és félelmeid. Amikor rájössz, hogy több dolog van annál, mint amiket látunk. Amikor rájössz, hogy milyen bonyolultak és összetettek tudnak lenni a dolgok, de Te mégis egyszerűen átlátod majd.
Alig várom, hogy láthassam a szemedben az első felvillanó fényt, amikor hirtelen megérkezik egy felismerés! Amikor először bosszankodsz amiatt, hogy nem találod a megfelelő szavakat, amikor azon hitetlenkedsz, hogy mások miért is nem értenek, amikor Te mindent olyan tisztán és érthetőnek látsz.
Én leszek majd az az érintés a válladon, aki biztat, és támogat abban, hogy ismerd és értsd meg az életet, ami körülötted zsizseg.
A lélek csodáit, amelyek simogatják, de össze is törhetik a szíved. A keserédes élményeket, amiket sajnos sokszor csak merev értetlenség követ.
Alig várom, hogy csak csendben üljünk egymás mellett, és pár nehéz sóhajjal kifújjuk magunkból az élet bánatát!
