10 dal, amely egyenként is megállná a helyét a hazai alternatív/indie rockzenei térfélen, még ha semmi közük nem is lenne egymáshoz. Különböző időszakokban születtek, számos tapasztalást és élményt dolgoznak fel, mégis egy egésszé állnak össze, letisztultak és őszinték. Az immár csaknem maradéktalanul családos tagokból álló Royko Passage névtelen, illetve a banda nevét magán viselő második nagylemezéről beszélgettem az énekessel, Strieženec Matyival.
Fotók: Kovács Krisztián / Royko Passage
Royko Passage
Strieženec Matyi – ének
Strieženec Dávid – gitár
Strieženec (Vermes) Zsuzsi – gitár
Szeiff Attila – dob
Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/8. számában.
Tavaly májusban már jeleztétek, hogy felvettétek az albumot. Mivel telt még akkor az elmúlt év?
A pozsonyi LVGNC stúdióban játszottuk fel az albumot, a negyedik nap pedig Dávidnak felajánlottak ott egy munkát. Ezáltal az történt, hogy bármikor be tudtunk menni, amikor szabad volt a stúdió, és tudtunk rajta dolgozni. Volt ott egy srác, Tomáš Lobb, ő megcsinálta az első keverést, aztán azt mi újrakevertük, itt ott belenyúltunk, végül egy évvel később megint bementünk Tomášsal, és befejeztük. Máshogy hangzik, mintha az eredetiben hagytuk volna.
Miben volt az más?
Tomáš bekeverte, ahogy ő jónak látta, de mi máshogy éreztünk pár számot. Végül sikerült úgy befejezni, ahogy szerettük volna.
Ugyancsak jeleztétek előre, hogy nyersebb lesz az új Royko, és a Tame EP-hez képest mindenképp az lett, de tulajdonképpen a 4 Real-hez képest is. És ez kapta címként a banda nevét is. Ez az igazi Royko, vagy a pillanatnyi Royko?
Dobost cseréltünk, és ez nagyon meghatározza a zenekart. Matrka Simon, a korábbi dobosunk inkább művészdobos volt, Szeiff Atesz pedig nagyon rockos, groove-os.
Az előző albumra millió dolgot felvittünk – sok vokált, hegedűt, ilyen-olyan zongorát, szintiket – most viszont nem akartuk ezt csinálni, hanem nagyjából feljátszottuk a koncertprogramunkat.
Minden számban van néhány extra hangszer, de nem olyan meghatározóak, mint korábban.
Az első, a 4real c. albumot egy magasztos gondolat vezérelte. Úgy éreztük akkoriban, hogy elveszett az őszinteség a rockzenéből. Az újkori zenészek jólnevelt gyerekek, egyik se éhezik, nincsenek igazi gondjaik…
Ezalatt azt érted, hogy nem igazán éltek meg, vagy tapasztaltak semmit?
Úgy éreztük akkoriban, hogy elveszett az őszinteség a rockzenéből. Az újkori zenészek jólnevelt gyerekek, egyik se éhezik, nincsenek igazi gondjaik…
Igen, és ez hallatszott a zenékben is. Kicsit műnek tűntek, és a problémáik, amelyekről énekeltek, felületesnek. Nem őszinték a zenéik. Rendben vannak, csak nem őszinték. Ezzel kapcsolatban a 4real-hez fűződik egy történet: a Manic Street Preachers gitárosának, Richey Edwardsnak egyszer azt mondta egy újságíró, hogy nem őszinte a zenéjük, ő pedig egy zsilettel belevágta a karjába, hogy 4real. Innen a cím. Úgy terveztük, hogy a mi lemezünk majd őszinte lesz, de persze nem igazán így lett… 🙂
Nagyon nagy volt a lelkesedés, vagy miért?
Akkoriban már vagy két éve nem nagyon volt működő zenekarunk. Én Angliában voltam, Dávidék már itthon. Egy „nem létező” banda bement egy stúdióba, és feljátszott egy albumot. A számok felét még sosem játszottuk, csak egy próbán előtte. Szerintem egyébként nagyon jó számok voltak, de nagyon kevés lett úgy eljátszva és feljátszva, ahogy terveztük.
Ehhez képest a mostani?
Szerintem rendben van. Jól fel van játszva, hűen mutatja, hol tart most a zenekar. A következő remélhetőleg még jobb lesz. 🙂
Mikor kimentünk, már több mint száz számunk megvolt, aztán még ahhoz írtunk újakat.
Érdekelne, milyen kis történet áll egy-egy dal mögött. Konkrétan a Criminal, a This Boy, a Heaven és a TV Clowns esetében…
A This Boy volt az utolsó szám, amit írtunk, és a nemrég született fiam ihlette. A Heaven és a Criminal egy punk rockos demóalbumon már megvolt, amit még Londonban csináltunk. Mikor kimentünk, már több mint száz számunk megvolt, aztán még ahhoz írtunk újakat. A Criminalt most átcsináltuk lassúra, de a TV Clowns is például egy régi demó… Ami lényegében teljesen új szám az albumon, az a Morning Song és a This Boy.
Több olyan dalotok is felkerült az albumra, amely már megjelent korábban is, vagy ismerték sokan (Be Somebody, Judith, Queens and Queers…), és tulajdonképpen bekeretezik azt. A Be Somebody ezen konkrétan a nyitódal, de már a 4real-en is szerepelt. Miért ezek került(ek) ide?
A Be Somebody-nak és a Techno Discónak is legalább öt stúdióverziója van, amelyek különböző időben lettek feljátszva. A Judith pedig már a legelső, 2005-ös demónkon is rajta volt. Ahogy alakul a zenekar, úgy alakulnak ezek a dalok is. Próbáltuk úgy felvenni őket, ahogy a koncerten játsszuk.
Több verzió már nem hiszem, hogy lesz, de aztán ki tudja? 🙂
Ha Zsuzsit is belevesszük, akkor hárman már családos emberek vagytok a zenekarból. Hogyan befolyásolja ez az egészet?
A gyereknek van egy kis zongorája, kutya- ló- meg csibehangokkal. Ha együtt játszunk, néha előjön valami ötlet. 🙂
Főleg az időnket kell jobban beosztani, figyelembe venni a családi dolgokat. Nálunk osztódnak a feladatok. Ha a Royko gyakorol, akkor Zsuzsi marad otthon a gyerekkel, ha a Gwerkova (Zsuzsi zenekara) akkor pedig én. Ezenkívül most már gyerekhangszereken is írok számokat. 🙂 A gyereknek van egy kis zongorája, kutya- ló- meg csibehangokkal. Ha együtt játszunk, néha előjön valami ötlet. 🙂
Simán elképzelhető, hogy egy-két hónap múlva ő nyom le majd rajta egy-két gombot, ami ötletet ad neked…
Persze.
Nagyon szereti a zenét, a fejét rázza, ha valami tetszik neki. Lehet, ő lesz a csallóközi Prince. 🙂
Sikerült már magatoknak megfogalmazni, milyen állomást képvisel ez az album a banda történetében?
Az előző, 4real c. albumnál, ugye, nem tudtuk, lesz-e még a zenekar és azt mondtuk, milyen kár, ha semmi sem marad fent belőlünk. Szerettünk volna egy emléket magunkról. A körülmények miatt (én még Angliában éltem) nem is nagyon propagáltuk, meg én kicsit csalódott is voltam utána. Többet vártam magunktól. Most már azért pozitívabban tekintek rá vissza. 🙂
A mostani album viszont már egy biztos állomás, ami után léphetünk egy nagyot. A zenekar összeérett, megismertük egymást, már megbízunk egymásban zeneileg is.
Egy merész albumot szeretnék összehozni. Hasonlót, mint az első, csak több tapasztalattal és jobb körülmények közt. Idáig mindig a biztosra mentünk, de most már kockáztatni szeretnénk, mint pl. a Radiohead tette a Kid A albumnál.
