Ekkora csodát! Sikerült, amire oly régen vágytunk. Megfogant egy kicsi élet, a mi kisbabánké. A mi apró kis csodánk, a mi kincsünk.
Igen, nagy dolog, valódi csoda. Szavakkal leírhatatlan. A kismamák ragyognak, amikor épp nincs rajtuk a rosszullét, derűsen látják a jövőt, még a közeljövőt is. Nincs semmi, ami elbizonytalanítaná őket.
Hiszen ez a kis élet őket választotta, az ő oltalmuk alatt kíván a világra jönni, így valóban ők a legalkalmasabbak erre a feladatra, semmi és senki nem vonhatja ezt kétségbe.
Fotók: Pixabay
Ezt is olvasd el:
ANKÉT: Kisgyermekes anyukaként mi az, ami megkönnyíti a létezésed a kialvatlan hétköznapokon?
S hogy a terhesség lefolyása alatt minden rendben lesz-e? Efelől sincs semmi kétségük. Mert ez a hatalmas csoda megtörtént és velük történt.
Azok az anyukák, akik már túl vannak az első, második, harmadik vagy akár még több szülésen, tudnának mesélni.
Elmondhatnák, hogy nem leányálom egy kisbabát a világra hozni, nem olyan egyszerű a várandós időszak sem, ha komplikációk adódtak.
Amikor minden percben ott ült a keserű kétely a vállukon, hogy vajon tényleg minden rendben van-e, tényleg megmarad-e a csoda, vagy már készülhetnek is a véres valóságra.
De ők nem mondanak semmit. Pár szót is csak nehezen szedni ki belőlük. Miért is van ez?
Mert nem szeretnék, ha ez a csoda köddé válna.
Nem szeretnék, ha a ragyogó arcú kismamából egy olyan aggódó terhes nő válna, akinek az első gondolata a felkelés után mindig csak a „mi van, ha” kérdés volna. Nem, ezt senki sem szeretné.
Persze soha nem tudni. A várandósság is lehet szinte észrevétlen, rosszullétmentes, a szülésnél sem kell előre pánikolni, az első szoptatós évek sem feltétlenül nehezebbek, mint másnál.
Ti valóban a megtestesült csoda vagytok, s a Ti fényeteket senki nem homályosíthatja, nem is akarja.
Tehát, csodás első gyermekes kismamák, kiknek csupa mosoly az arcuk és parányi kételyük sincs, bocsássátok meg, ha más anyukáktól nem hallotok a nehézségekről, a kialvatlanságtól szenvedő párkapcsolatról, a nem alvó, éjjel dorbézoló gyerekről, az emberkínzással felérő első szoptatós hetekről, az űrtudománynak tűnő hozzátáplálásról, ami egy anyukát sokszor a gyökerénél fogva csavar ki a földből, és aztán végleg elveszíti a talajt.
Ne nehezteljetek azért, hogy nem szólt erről senki, és csak pár homályos mesét hallhattatok, amit többször a mesélő is mosolyogva mondott el. Ne haragudjatok!
Ti valóban a megtestesült csoda vagytok, s a Ti fényeteket senki nem homályosíthatja, nem is akarja. Megtart Benneteket ragyogó szépségetekben, tündöklésetekben, mellyel mások akár nehéznek tűnő várandósságát vagy gyermekágyi időszakát is könnyebbé teszitek.
Köszönjük! 🙂
