Legutóbb ott hagytam abba, hogy a hely, ahol születtél, meghatározza, melyik csapatban fogsz focizni, vagy melyik klubnak fogsz szurkolni.
A cikk első része: Betyár a Grundról
Azért tegyük a kezünket a szívünkre, vannak kivételek szép számmal. Most nem arra gondolok, mikor a pódafai lurkó Bőrszalonna mezben futkos az udvaron, hanem valami egészen másra.Vegyük például Dunaszerdahelyt. Ez egy baromi egyszerű példa lesz, de Petőfinek sem sikerült minden verse Nemzeti dal szintűre. Amikor híre megy, hogy itt jó a foci (is), az ország minden szegletéből jönnek „kíváncsiskodók”. Mert ahogy egy szurkolói nóta mondja:
„Senkit sem szerettem,
senkit sem tiszteltem,
és soha nem sírtam,
míg rólad nem tudtam…”
Aztán eljön az ipse, többedmagával, életük első meccsére, hogy a kocsi hátsó kerekei sírnak a nyomásveszteségtől. Végignézik a kilencven percet, meg az összes kocsmát, ahol habos a sör és elhatározzák, hogy legközelebb is… Vagyis a nóta így folytatódik:
„…kimentem egy meccsre,
kimentem mégegyre,
azóta itt vagyok,
s csak neked szurkolok…”
Most úgy érzem magam, mint a bibliaórán a felolvasó, aki a szentírás szövegét próbálja értelmezni a ministránsoknak, de ha már elkezdtem, befejezem a dalt:
„…Te vagy kit szeretek,
te vagy kit tisztelek,
te érted harcolok,
és ha kell meghalok!”
Na igen, azt mondják a foci sokkal több, mint egy egyszerű sport és kb. olyan komolyan kell venni, mint az életet. Meg, mint a söröskorsón a fél litert jelző csíkot. Ha nincs meg a szint, jogosult vagy árengedményre! Tudtad? Most már tudod, de ha lehet, ne hivatkozz rám kérlek. Köszi!
Ami egyszer megfertőz, attól egykönnyen nem szabadul az ember. Ha az asszony is kimegy veled, akkor nem kell hallgatnod otthon, hogy:
„Drágám, te már jobban szereted a DAC-ot mint engem?!”
Amire vagy szép csendben elbújsz a pincében, kukoricamorzsolást imitálva, vagy ha elég tökös vagy, ezt feleled:
„Ahogy elnézlek, én már a szlovant is jobban szeretem!”
Nagy a baj! Mert a szlovant senki sem szereti.
Drága hölgyeim, mielőtt megsértődnétek és a nőtlen férfiak aránya átlépné az emberiség túlélését fenyegető szintet, elmondom, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni.
Ha hazamegy a muki piros orral, szépen be kell takargatni, homlokára vizes borogatást rakni. Szenved ő eleget anélkül is. Pláne, ha kikapott a csapat és bánatában ivott. Majd átmegy rajta, na. Attól még szeret.
Vagy láttad már az ember arcát shoppingolás közben, mikor az ötödik üzletben a nyolcadik cipőt próbálva kérdezed, megy-e a színe az új gyíkbőr szatyrodhoz? Na ugye! Akkor ez ma döntetlen!
Az is igaz, hogy egyre több a női focirajongó. Ahogy visszaemlékezek, régen ez abszolút nem volt jellemző.
Vasárnap klasszikus húsleves, majd rántott hús, utána a pasik mentek meccsre. Előtte még egy házilag főzött puding piskótával, leöntve málnaszörppel.
Manapság meg szombaton ugyanez, kaja egy gyorsbüfében, kis ez meg az. Desszertnek egy horalky. Változnak az idők, emancipáció van.
És hogy miért Betyár a Grundról a cikk címe? Majd talán legközelebb. Vagy nem. Addig is igyatok mértékkel!
Roberto
Fotók: Lelkes Ernő
