Kérdezhetem akár magamtól is, ameddig csak ki nem szárad a szám, hogy ki volt kettejük közül tegnap a meccs embere, de a választ nem is keresem… Egy biztos: azt a finomacska kémiát az említett skacok között, amelyet először a Zsolna elleni meccsen észlelhettük a teljes, kifinomult szépségében, az aranyosmaróti pályán újonnan élvezettel követhette a hálás nézőseregünk…
A meccs legfontosabb elemzése: Régen káromkodtam egy meccsen annyit, mint tegnap, régen örültem ilyen felhőtlenül a győzelemnek mint tegnap, régen…, et cetera… Nyertünk, de a boldog szurkolók is olyan fáradtak voltak a meccs után, mintha lehúztak volna egy szolgálatot a bányában… Én is…
Meccs. Esett az eső. Ezért picit meglepődtem, hogy a középpályáról pont ilyenkor kiesett egy nagyon hasznos játékos, mint amilyen Ľupták, aki ha a feladatok teljesítését vesszük figyelembe, akkor az egyik leginkább alkalmazható játékosunk. Picit ,,was ist das ez a zűrzavar” volt a középpályában, ahogy a védekezésben és a támadásban is.
Védekezés. Akik tegnap az első félidőben a középpályán futkostak, hát azokból próbálom kiszedni, kinek kellene Ljubičićon kívül védekezni, és úgymond dolgozni a kreatív duónkra. Simon csak részben képes erre, az újonc pedig kereste, de nem nagyon találta a pozícióját sem a védekezésben, sem a támadásban. Maradt Vida… Hmmmmmmmm…
Nem éppen jó bizonyítvány Vidának, ha az, akit ki kellene szolgálnia, tehát Pacsi, jobban odalép és harcol.
Nem jó látvány, ahogy Vida két méter távolságnál megáll az ellenfél előtt és nem támadja le őt, hanem hagyja szabadon azt csinálni, amit akar…
Intermezzo. Kapus. A gólok nem éppen az ő lelkén száradnak, de… Elvárom Macejtól, hogy nyugodjon már végre meg, és hozza a formáját, amelyet mindenki, és kiváltképpen én is elvárok tőle. Lényeges különbség van az előző kapusok és közötte, de tőle elvárom, hogy ne csak azt fogja meg, amit kell, hanem fogjon, mint a zöld festék. Ez parancs!
Tehát, zűrzavar a védekezésben a középpályásoknál, így nem csoda, hogy – mivel a középpályán simán átjutott az ellenfél – a hátvédek is hibáztak, és is nem keveset.
Ez volt Davis utóbbi idők talán legrosszabb teljesítménye és Živkovičnak is volt olyan játékszakasza, amikor se feszes területvédekezést, se az ellenfél letámadását, se pontos passzt nem regisztráltunk tőle.
A középhátvédek is elég nagy hibaszázalékkal játszottak. Tehát, szerintem, ha már ki akartuk próbálni az új játékost, akkor egy Ľupták típus kellett volna a kezdőbe, nem Vida. Hm…, abban az esetben, ha egy játékosnak aktívan védekezni kell, és nem így tesz, akkor az mínusz egy ember… Megjegyzem, hogy túl későn jött már Ľupták cseréje. Malec sem volt végeredményben sikeres húzás, mert természetesen nem erősítette a védekezésünket, és a tervezett labdamegtartás helyett harcot vívott a talajjal…
Ami az offenzív játékképét illeti, a támadásaink nem voltak folyamatosak, az átmeneti fázis csak akkor működött, amikor néha foggal-körömmel, egyszerű küzdéssel, illetve egyszerű passzokkal eljutott a labda Pacsihoz, illetve Kalmárhoz. Na, ennél a két játékosnál álljunk meg egy pillanatra…
A tegnapi meccsen sikerült megfordítani az eredményt, de hangsúlyozom, két játékos remek individuális teljesítménye az, ami életben tartott minket – a szinte szenzációs kémia a két játékos között.
Tegnap bejött, de legközelebb ez a két játékos sokkal nagyobb segítséget igényel a játékostársaitól.
Szinte csodának tartom, hogy ilyen teljesítményt nyújtottak, mert szinte maguknak csináltak szabad területet. Megemlítem, erre egyelőre csak Čmelík képes, mindegy, hogy mennyi percig… A Kreatív-iker egyletnek nem biztos, hogy lesznek minden meccsen olyan gyönyörű és zseniális megoldásai, mint tegnap, a csapat segítsége nélkül – itt kiemelem az utóbbi évek talán legokosabb gólját (a másodikat), amelyet egy DAC-játékos rúgott, és egy fantasztikus fejes passzt Pacsitól Divkovićnak. Katartikus pillanatok voltak ezek…
Tehát. Megtartottuk a negyedik helyet, a szurkolók boldogok, de a meccs tanulságos volt abból a szempontból is, hogy a kezdő csapatot inkább ne úgy állítsuk fel, hogy ne legyen más, adekvát alternatíva, ha nem működik a masina. Picit csapkodásnak és improvizációnak tűntek a cserék.
Tegnap a középpálya, ebben a felállásban, se hátra, se előre nem működött kellőképpen és ez meglátszott a többi játékoson is, Kalmáron és Pacsin kívül a többi spíler nem nagyon volt a bőrében.
Igen, a csapat nyert, de Rossinak most szerencséje is volt, hogy a csillagok úgy álltak össze, hogy a Kreatív-duó egylet tarolt. Itt látni, hogy egy tízes a foci sava-borsa. Pont.
Fantasztikus érzés volt látni Kalmár és Pacsi összjátékát.
U.I. Ez a cikk nem jött volna létre, ha az írás közben nem reggelizek és ebédelek a Mecse-falatozóban.
