Hagyományos recept az olyan kapcsolatok fenntartására, amelyekben csupán érdekeltek vagyunk, sem érzelmi, sem családi kötődés nem fűz az érintettekhez.
Hazudj inkább valamit röviden, jobb a békesség! Nem igaz?! Üdv a tekervényes női intrikák és negédes férfi vállveregetések világában! Belépés csak saját felelősségre.
Fotó: Pixabay
A nyitó kérdés a következő: érdemes-e az igazságom az igazságra, ha a látszatkíváncsi beszélgetőpartnerem szemében csak egy már rég megoldott, agyonjavított, összegyűrt, majd zsírpapírnak használt keresztrejtvény vagyok?
Magyarul: érdemes-e újra feláldoznom szavaim az igazság oltárán, ha az őszinte szavak csak arra jók, hogy zavarba hozzanak, és elfordítsák tőlem az eddig – látszólag – nyitott tekinteteket?
Hm. Próbálnék nem kérdéssel válaszolni, de sajnálom, nem megy. Sőt. Még válaszolni sem tudok.
Te hazudnál, hogy békén hagyjanak végre? Hogy ne ítéltess és ne légy egy – feltétlenül csoportban – megvitatandó különleges állatfaj? Hazudnál, hogy leszálljanak rólad, hogy legalább egy békés belső világod legyen, ne egy szorongó és kirekesztéstől rettegő éned?
Miért olyan szoros ez a nyakunk körül húzódó hurok, ami mindig akkor lesz egyre fojtóbb, amikor az igazat szeretnénk elmondani?
Miért olyan nehéz veletek szívből beszélni? Miért kérdeztek, ha a válasz egy kicsit sem érdekel benneteket?
