Az autóban
Jojo vezet, én pedig lazán elindítok egy témát.
– Jojo, próbálj valami újat becsempészni a mai DAC-os fotókba! – szinte suttogom a kérésemet.
– Mire gondolsz? – Jojo egyelőre neutrális hangnemben válaszol.
– Zárj ki a fejedből bármilyen szabályt! Legyenek a fotók még jojosabbak, hogy azonnal vegyék észre az emberek, hogy ez valami más. Amolyan érzelmi „hatodik sebességre” gondolok – konkretizálom a kérésemet.
Látom az arcán, hogy fáradt és inkább fellélegezni és pihenni szeretne a napi gondoktól, nem pedig hallani tőlem olyasmit, hogy csináljunk valami újat! Rám hegyezi a tekintetét, és látom, hogy ebben a pillanatban nem szeret. Felsóhajt és elmosolyodik.
Stadion
Később tudom meg, hogy amikor találkozik az onlajnos Milannal, akkor ez az első infó, amit elmond neki: Tibi azt akarja, hogy csináljak valami újat!
Jó, hogy nem láttam Jojo arcát…
Borúsak a felhők, de nagyon, emiatt „szétmegy” nekem is a fejem, így elkapott a lelkiismeret-furdalás. Ilyen depis időben kérem meg Jojót, hogy rukkoljon elő valami újjal?! Ez hasonló badarság, mint negyvenkét fokos lázban szenvedő szülőt megkérni, hogy meséljen meghatóan a magyar népmesékből egyet a szeretett gyermekének, mert a gyermek mosolya megéri ezt a áldozatot… Blá, blá, blá…
Meccs közben nem is szólok Jojóhoz, látom, hogy a nézőket nem is fotózza, és voltak pillanatok, amikor csupán nézte a meccset, a fényképezőgépe meg csak úgy lógott a vállán.
Jojo nemsokára megöl engem. De lehet, hogy nem, mert mielőtt a stadionba mentünk, meghívtam őt egy vacsorára – Jojónak ez volt a reggelije is. Gondoltam, jóllakva azért az ember nem lehet rosszkedvű. Jojo már megélte, mi az igazi éhség, amikor hajléktalan volt, tehát nem hiszem, hogy az lenne a vágya, hogy teljesítse annak a gondolatnak a tartalmát, miszerint legjobban az éhes művész alkot! Bíztam abban, hogy a kaja után, ha fáradtan is, de jobb passzban lesz.
Második félidő
– Tibi, te nem vagy rosszul a tartármártástól? Én kidobtam magamból a szünet alatt az egész vacsorát – hallom Jojótól azt, amit nem akartam.
Hogy a… Ilyen nincs! Látom Jojón, hogy haza akar menni, mert olyan hangsúllyal mondta, hogy szinte megölt Niccoló Paganini-s ördögi tekintetével. Sunyi módon csak azt válaszoltam: nem, én jól vagyok!
Vége a meccsnek
A játékosok elbúcsúznak a nézőktől, én Nagy Krisztivel figyelem a meccsnap utolsó felvonásait. Egyszercsak látom, hogy a középpályán a játékosok gyülekeznek, és Jojo hevesen mutogat valamit a DAC játékosainak, azok pedig elkezdnek bolondozni a fotózás közben. Jojo gesztikulál, mint egy őrült karmester. Miután befejezik, Jojo jön felém.
– Mit csináltál? – kérdezem tőle.
– Szóltam nekik, hogy álljanak elém egy csapatképre. Kiabálva kérdezték tőlem, hogy miért én pedig egyszerűn azt válaszoltam nekik, azért, hogy legyen egy jó fotójuk!
Nem voltak jók hozzám, de én se hozzájuk!
Intermezzo
Miért is kezdte fényképezni Jojo a DAC meccseit? Tavasszal rábeszéltem őt a DAC-Slovan meccs fotózására, mert érdekelt, hogy
egy ilyen típusú művész, miként látja fotóival a focit.
Az említett meccsgalériából már rengeteg képet felhasználtam, és egyszer megmutattam egy DAC-os illetékesnek. A vége az lett, hogy Jojo nem csak nekünk készít fotókat, hanem megjelennek a DAC hivatalos honlapján egy az eddigiektől eltérő galériában. Mit ad Isten, Jojónak megtetszett a foci és manapság már előre kérdezi tőlem, mikor van a következő hazai mérkőzés.
Loft bar
Portói borocska mellett nézzük a fotókat a fényképezőgépben.
– Jojo, nem tudom, de szerintem sikerült kihoznod a játékosokból a Határtalan szenvedély egyik értelmét a fotóid által – nyitok egy témát.
– Lehetséges. Tudod, hogy őrült vagyok! – zárta le a vitát ezzel a lakonikus válasszal tipikus nevetésével kísérve.
Amikor forgatták a Farrineli, leghíresebb kasztrát-szoprán énekesről szóló filmet, a hangját több remek énekes hangjából keverték. És ha hasonlóan akarnánk megörökíteni mesterségesen Jojo nevetését, akkor az angyal és az ördög hangos hahotázását kellene összekeverni a hangmérnöknek, miközben ez a két úriember határtalan szenvedéllyel szórakozik egy asztalnál…
Tehát a fotók. Szerintem a Határtalan szenvedélyben benne van minden emóció. Pozitív és negatív is. Két véglet, mint a színeknél a fekete és a fehér.
Úgy gondolom, hogy Jojónak rohadtul sikerült eltalálni, mi lehet a Határtalan szenvedély egyik értelmezése.
Nyilvánosságra hozzuk az összes fotót, amelyekről írtam a cikkben, és felhasználjuk azokat is, amelyek megjelentek a DAC klubunk honlapján eddig – ahogy az Instragramon, a Facebookon és a hivatalos weboldalon is – szíves engedelmükkel.
