Itt az ősz, nálam pedig itt az ideje végre a tavasszal és nyáron eltett finom lekvárok és szörpök kinyitásának. Kattan a befőttesüveg teteje, kiáramlik a csodás, minden érzéket átjáró édes, meleg illat. Az otthon illata.
Khm. De hát hogy is van ez a mi nagymamáinkkal? Van egy általános kép bennünk, ami a legtöbbünkben ijesztő pontossággal és szentséges becsben él.
Ijesztően, mert megrémít, hogy ezekre az élményekre olyan könnyedén visszaemlékszünk – a szűkebb családi életünkre pedig olykor kevésbé – és hatalmas becsben tartjuk őket, mert annyira meghatározóan pozitív nyomot hagyott, hogy azt a belső idillt vágyjuk aztán egész életünkön keresztül.
Néha még más elbeszéléseiben a magunk nagyanyáit véljük felfedezni és a közös emlékeket aztán együtt éljük újra és együtt siratjuk.
A békés egykedvűségükből, a végtelenül nyugodt tekintetükből, a mézédes modorukból és még a hirtelen szigorukból is úgy áradt a törődés, ahogy azt senki mástól nem kap(hat)tuk meg.
Mégis mi tette őket ilyenné? Az évek, az idő múlása, az esendőség érzése?
Ezt is olvasd el:
Egészen biztos vagyok benne, hogy végtelen türelmük és határtalan bölcsességük nem a véletlennek köszönhető. Hosszas és kimerítő családi tusákban, izzasztó vitákban és heves szócsatákban edződtek.
Neveltek.
A végtelen elfogadásuknak is nagy ára volt. Te voltál az, Te, a gyermekük. Te tetted ilyenné. Te kínoztad őt, te gyötörted, még ha nem is akartad. Úgy szeretted, hogy mérgezted. Elvettél tőle, alig adtál. Bántottad, rugdostad. Üvöltöttél és sikítottál. Haragudtál, csúnyán néztél és duzzogtál. Otthagytad. Ő pedig csak várt türelmesen és figyelt.
Ez a bölcs nagymama pedig, aki most a Te anyai és apai életed kíséri, az édesanyád.
Nézte, ahogy cseperedsz, ahogy a bizonytalan és lassú lépteid egyre határozottabbakká és büszkévé válnak. Addig-addig nézett és figyelt, míg végül egy ősz koronájú, sokat látott, bölcs asszonnyá vált. A szeretet megkövesült, ám belül folyékony ékkővé. Keménnyé, de belül mégis puhává. Hasíthatatlanná és rendíthetetlenné.
A mi gyermekeink nagymamájává.
