„FERENCJÓSKÁTÓL” A DAC-IG, AVAGY A HÁBORÚ ELVESZHET, DE A FOCI SOHA!
1914-ben közbeszólt az 1. világháború. „Ferencjóska” – „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam!” üzenetére megindult az attak. A négy évig húzódó nagy háború átrajzolta a vén Európa térképét, a Felvidék pedig Csehszlovákiához került.
Az előző részek:
Ezzel együtt a felvidéki foci sorsa is megpecsételődött. Létezett azonban egy szervezet, melyről máig is csak kevesen tudnak, ezért érdemes felhívni rá a figyelmet. Volt hát fény, az alagút végén. Íme a történet. Sört és valami ropogtatnivalót ajánlok mellé.
Valamikor réges-régen a Dunán innen és tőle kelet felé egy ma furcsának tűnő, de életképes szervezet jött létre. A szétszaggatott Osztrák-Magyar Monarchia romjain, a csehszlovák hadsereg által birtokba vett Felvidéken.
Életrehívója mi más lehetett, mint a foci. Az új államalakulat felvidéki oldalán az ország labdarúgását magyarok élesztették fel. Először megalakult a Szlovenszkói Labdarúgó Szövetség (így magyarul, korabeli megnevezéssel).
Pár év után magukhoz tértek Csipkerózsika álmukból a csehek és a szlovákok is. A Csehszlovák Labdarúgó Asszociáció (CsLA) nyomására, nemzetiségi alapon megalakult a Szlovenszkói Magyar Labdarúgó Szövetség (SzMLSz) 1921-ben.
Párhuzamos bajnokságban zajlottak a küzdelmek a csehszlovák bajnoksággal, melynek csak a neve volt az. Egy megosztott profi és amatőr szintű, területileg is gazdagon felosztott ligákban, osztályokban, kerületekben, megyékben, járásokban. Így amolyan autonóm módon működött a magyar szövetség mellett a német labdarúgókat tömörítő Deutsche Fussball Verbund (DFV) is.
Nem csak ez, hanem a labdarúgás és a történelem fura elegye, valamint a lokátpatriotizmus „késztetett” arra, hogy felkutassam a korabeli eredményeket, híreket, érdekességeket.
Például minden évben megmérkőzött egymással oda-vissza alapon a magyar és a csehszlovák szövetség területi válogatottja. Komoly presztízscsaták, amolyan nem hivatalos válogatott mérkőzések voltak ezek. A bajnokságok legjobbjai országos, majd asszociációs döntőben vívhatták ki a bajnoki címet.
A legjobb SzMLSz klubok – milyen furcsa is így olvasni a neveket – a következők voltak: Pozsonyi Torna Egylet (PTE), Ligeti Sport Club, Pozsonyi Vas és Fémmunkások Sport Klubja (VAS SK), Komáromi Football Club (KFC), Érsekújvári Sport Egyesület (ÉSE), Füleki Torna Club (FTC), Losonci Atlétikai és Futball Club (LAFC), Kassai Atlétikai Club (KAC), Kassai Törekvés, Eperjesi Torna és Vívó Egylet (ETVE), Ungvári Munkás Testedző Egyesület (UMTE).
Az SzMLSz bajnokai: Ligeti SC 8x, Pozsonyi VAS SK 1x, Pozsonyi Rapid 1x, Kassai Törekvés 1x, Ungvári MTE 1x, Füleki TC 1x.
A Szlovenszkó bajnoka címet három magyar egyesületnek sikerült elhódítani: Ligeti SC (1931-ben), Füleki TC (1937), Kassai AC (1938).
Az SzMLSz 1938-ban szűnt meg, az első bécsi döntés hatására. Akkor a szerepét a Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség Labdarúgó Szakosztálya (SzMTSz-LSz) vette át.
A 2. világháború kitörésekor a Felvidék déli része már ismét Magyarországhoz tartozott. 1944-ig a Pozsonyi VAS SK a szlovák első ligát, míg a Kassai AC a magyar NB1-et járta meg.
„Hazai pályára” lépve a dunaszerdahelyi DAC 1926-ban csatlakozott az SzMLSz-hez. Kétszer került fel a legmagasabb területi osztályba, de mindkétszer tiszavirág életű volt a siker.
A dunaszerdahelyi labdarúgás ezen időszakáról (1918–1945) érdemes megjegyezni, hogy dédapáink az SZMLSZ nyugati, majd a déli kerületben rúgták a fűzős bőrgolyót. 1938 után a Felvidéki Területi Aloszályban, azután pedig a Nyugat-magyarországi Alszövetség, Észak-dunántúli körzetének felvidéki-, illetve a győri csoportjában küzdöttek a bajnoki pontokért.
A Dunaszerdahelyi Sport Egyesületet (DSE) 1920-ban Dunaszerdahelyi Atlétikai Club-ra (DAC) keresztelték át. 1934-től Dunaszerdahelyi Torna Club (DTC), majd 1942-től Dunaszerdahelyi Labdarúgó (egyes forrásokban Levente) Egyesület néven tevékenykedett.
Szívünk sárga-kék, szól a nóta. A DAC valóban sárga-kék volt. Ezt egy korabeli kitűző is bizonyítja. De a DSE piros-fehér, és ha lehet hinni a Csallóközi lapok tudósításainak, a DLE piros-fehér és zöld-fehér szerelésben is focizott.
Pluhár István 1941-ben megjelent, Magyarországi sportegyesületek története című könyvében olvashatjuk: „Dunaszerdahelyi Torna Club. Dunaszerdahely. Alakult 1934 évben. Sportpályája Dunaszerdahelyen van. Befogadóképessége 1500 személy. Labdarúgó-szakosztálya működik 35 igazolt játékossal…”
Legközelebb a DAC „középkoráról” (1945–1980) lesz szó. DAC-osoknak melegen ajánlom. A sört meg hidegen! Klikkeljetek ide jövő héten is! 😀
(Roberto)
