Hodos–Spišská Nová Ves 1:2
Prológ
Nem tudom, hogy mit láttam. A régi idők fociját, avagy egy olyan futballt, amilyet Szlovákiában az amatőr szintű profik már nem hajlandók bemutatni és nem is érdeke senkinek, annak ellenére, hogy ilyesmit kíván egy szurkoló?
Magam sem tudom. Bevallom, az a rideg hozzáállás, amelyet a Fortuna Ligában sokszor látok, már picit apatikussá tesz, és istenigazából nem tudok felhőtlenül örülni a focinak úgy, mint valaha. Többnyire rideg, helyenként vérpezsdítő – akár ez is lehetne a modern foci helyzetjelentése.
A hodosi meccs előtt
Mint újságíró, nem hittem abban, hogy képes megismételni azt a teljesítményt, amit a Slovnaft Cup előző fordulójában mutatott be. Viszont, mint Prokop Rosťo volt asszisztense,
a győzelemben hittem, annak ellenére, hogy tudtam a hodosi csapatról, hogy a pályán hiányolnia kell Adiabát és az előző kupameccsen remekül játszó Bíró Tomit.
A New York éttermes ebéd közben, pár órával a meccs előtt láttam Rosťón, hogy ez mit sem változtat azon a terven, hogy a cél a továbbjutás.
A Hodos végül kikapott…, de!
Egyszer léc és egyszer kapufa, mindkettő távoli lövésből. Kétszer mentek a hodosiak maguk a kapusra… Még körülbelül két-három ziccer…, és legfőképp remek játék… magyarán: jobbak voltak az ellenfélnél. Ez tény. Főleg a második félidőben csapkodtak a vendégek és…
Következzen a második „de”!
A hodosi Artur Pidruchnyi ellen elkövetett szabálytalanság a tizenhatosban. A meccs elejétől a vendégek elég masszívan vadásztak Arturra – lásd a véresre rúgott lábát a fotón,
ezt a játékvezető abszolút nem vette figyelembe. Nem tudom, pontosan melyik percben történt, de mindenki látta és hangsúlyozom, hogy a játékvezető szeme láttára történt a visszataszító eset:
a vendégek játékosa szabályosan belerúgott Arthur bokájába a tizenhatoson belül, Artur földre roggyant – hihetetlenül egyértelmű tizenegyes.
A játékvezető tovább intett… Közelről láttam – az érthető szubjektivitásom ide vagy oda, azért nem vagyok vak és idióta sem – ilyen durva szabálytalanságot ignorálni, ez már kolumbiai szint… Be kellett volna rúgni a helyzeteket, nem panaszkodni a tizenegyesre! – ilyen is elhangzott (nem, nem az eperjesi edzőtől, pardon ex edzőtől).
Okay, de ez talán az edző, maximum a nézők dolga, a játékvezetőnek nem azért kell lefújni egy tizenegyest, mert egy adott csapat berúgja a helyzeteket. Jó lenne leszokni az ilyen bírókat védő, összefüggést nem tartalmazó érvelésekről.
Summa summarum
A meccs remek volt és megérdemelten helye lesz Hodos focitörténelmében – nagybetűkkel. Viszont, és ez elgondolkodtató dolog, a meccsből egy visszataszító pillanat is marad az emlékezetben – az abszolút egyértelmű durva szabálytalanság ignorálása.
Hm…, ez a szlovák játékvezetői cirkusz már túllépett sok-sok határon, nem kifejezetten emiatt az eset miatt mondom, hanem sajnos ez már szerintem trend.
Kérdés: létezik itt egy játékvezetői maffia az első ligától egészen a harmadik osztályig, amely üti a legkorruptabb országokat is?
Ha a válasz igen, akkor szerintem ezért a klubok is felelősek, hogy tömik a kinyújtott kezeket, és éltetik azt a játékvezetői korrupciót, melynek lassan párja nincs Európában.
(Szomorú) Epilógus
A játékvezetők még egy ilyen meccset is el tudnak rontani, mint amilyen a tegnapi Hodos–Spišská Nová Ves remekbeszabott focimatiné volt…
