Az úton régi történeteket mesélünk, az ilyen kupameccsekről. Például amikor Rozsnyón ismeretlen eredetű pálinkával kínáltak…
Ma a miniszterelnök szülőfaluja várt minket. Erről jót nem tudok írni, rosszat meg nem akarok. Ez a „szájt” amúgy is politikamentes. Belépőjegy három, parkolójegy egy euró – eltéve emlékbe.
Egy békebeli falucska apró angol stílusú lelátója érint meg. A hatvanas években épülhetett és a szocializmus egyik ötéves tervének gyümölcse lehet. Ott maximum a polgármester szűkebb rokonsága és sleppje fér el.
Amolyan erős kontraszt, hogy a helyi „Bírótomi” irdatlan csúcstechnikát bömböltet az egyik feljáró korlátjánál.
Háromszor visszatapsolva a Despacitot. Valaki elkérhetné majd a bevonuló induló címét! Köszönöm!
Kapcsolódó:
Lelkes Ernő fotógalériája a Nyitrakörtvélyes–DAC (1:3) mérkőzésről
Alul söröcskét mérnek, a provinciális Topvart, naná, hogy nem hagyom ott én sem. A pálya sarkán kolbász és pecsenye sül. Az illatát a faluban is érezni. Egy óvodás csoport birtokolja az 5×5-ös „élményparkot”. Két csúszda mászókával, nem túl helyigényes. Mivel kijött az egész falu, a gyerkőcöket sem lehet otthon hagyni.
A háromhetvenes zsemlébe pakolt, sült hagymával bolondított, mustáros pecsenyére sok a jelentkező. Két szabadnapos játékosunk sem tud ellenállni illatának.
A vendégszektor szalaggal („belépni tilos”) leválasztva, korlát mentén vagy hatvan DAC-fan. Igazi mennyei megyei helyszín. Mellettünk a kispad. Maestro dirigál testközelből:
Az „easy – ready – second ball” szókapcsolat ötvenhétszer hangzott el.
Olaszul nem tudok, addig jó nekem, érzem. Hogy a meccsről is írjak valamit:
A hazaiak pár nap szabadságot vettek ki és az asszonyt is kímélték egy hétig. Így egy félidő erejéig tartották a tempót. Aztán behúztuk a kötelező győzelmet.
Ja, és két labda, kapura tartó lövés után elveszett a szövetkezet telepén. Másik oldalon a nyitrakörtvélyesi faluház ablakai most megúszták.
Három-egy nekünk. Viszlát Nagyszombatban.
Ha mégis megéheztetek, szalonnás-hagymás tojás, meghintve kis vegetával is megteszi.
Hozzá meg ez a nóta:
„Akinek a lelke beteg és a szíve vérzik,
Igyon meg vagy öt-hat litert reggeltől éjfélig.
Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit,
Hogy jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.”
Jó étvágyat kívánok!
(Roberto)
