KLIKK-ARCHÍVUM
Oroszország egymástól legtávolabbi pontjai 8000 km-re vannak egymástól, szárazföldön. Oroszország 11 időzónát fed le. Oroszországban mintegy 200 000 tó van. A Föld legnagyobb területű állama. Oroszország népessége a 2010. évi népszámlálás idején 142 905 208 fő volt. Oroszországról az alkoholtartalmú italok tekintetében először a vodka juthat eszünkbe, melyet sokszor reggeli előtt is szívesen fogyasztanak. A legjobb orosz kaviár a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben honos, valódi tokfélék ikrájából készül. Fizetőeszköze a rubel (1 € = cca. 48 Rub). Nagyon sok „leggel” rendelkezik Oroszország, és még jó párat sorolhatnák.
Az írás megjelent a Klikk Out 2014/09. számában.
Fotók: Pixabay
Amikor egy ismerősömmel egy kávé mellet azon elmélkedtünk, hogy jó volna valamerre „kipattanni”, még nem gondoltam volna, hogy épp Oroszország lesz az úticélunk. Majd mikor elhangzott ismerősöm erre vonatkozó konkrét kérdése, csak annyit kérdeztem vissza: „Hova? Oroszba? Épp a mostani szikrázó politikai helyzetben, amikor már csak egy zörej hiányzik a „nagy medve” felébredéséhez?”
A sok kérdést némi információgyűjtés követte, de másnap már az utazási irodában találtuk magunkat. Hamar elintéztük, és már készítettük is a beutazó vízumhoz szükséges fotókat. „Ne mosolyogjatok, az oroszok nem szeretik a mosolygós embereket!” – hallottuk. Hát őszintén szólva olyan pofát vágtunk, mintha a rendőrségi fogdában fotóztak volna bennünket.
Pár napon belül megvolt a vízum is, és már csak az utazás időpontjára várakoztunk. Fura érzések keringtek bennem: vajon mit fogunk mi ott egy hétig csinálni? De már nem volt visszaút, menni kellett! Utazásunk személyenként repülőjeggyel és szállással együtt 370 €-ba került, ami teljesen elfogadható.
Egyenes járattal repültünk Schwechatból Szentpétervárra, az út zökkenőmentes volt, alig három óráig tartott.
A modern Pulkovo repülőtéren landoltunk. A szögletes ZIL teherautók és a rengeteg egyenruha azonnal éreztette velünk, hogy itt bizony fegyelem van.
Az útlevél-ellenőrző pontnál csodálkozásomra egy fülig érő mosolyú, szimpatikus vámtisztviselő hölgyet pillantottam meg. Ne tudják meg, mennyire megkönnyebbültem ettől! A reptéren az orosz mellett angolul is minden ki volt írva.
Személy szerint megörültem, hogy könnyedén olvasok oroszul, de kíváncsi voltam arra is, hogy majd szóban, hogy boldogulok. Zdrasztvujte!
Az időpontot illetően szerencsénk volt, ugyanis a fehér éjszakák csodás szakaszában érkeztünk, ami azt jelenti, hogy ilyenkor csaknem be sem sötétedik (télen pedig csak 4-5 órán keresztül van világos). Kellemes nyári idő és napsütés fogadott minket.
A taxisok hemzsegtek a reptér kijáratánál. Minél távolabb parkolt, annál olcsóbban vitt. Rá is találtunk az emberünkre, és már úton is voltunk a szállodánk felé. Egyébként a reptéri busz is elvisz 100 rubelért (kb. 2 €) a központba.
Azt nem tudom, miért, de Oroszországban mintha mindenki mindenkivel versenyezne az utakon, és autógumijaik induláskor visítanak. Mi 150-nel süvítettünk, de még előzgettek is bennünket.
Egyébként arra számítottam, hogy csak Ladák és Moszkvicsok vesznek majd körbe az utakon, de pár perc után észleltem, hogy a legnagyobb motorral ellátott terepjárók és luxuskocsik is szerves részei voltak a forgalomnak. A levegőben is érezni a benzingőzt!
A környezetet tekintve hasonló a képlet, mint bármely európai nagyvárosban. A kapitalizmus összes vívmánya megtalálható itt is, bevásárlóközpontokkal, autókereskedésekkel.
Szállodánkban egy egyszerű, de tiszta, légkondicionált szoba fogadott bennünket.
Oroszországban minden nagy, sőt, óriási. Az utak rendkívül szélesek, az épületek monumentálisak. Szentpétervár Oroszország legszebb, leghangulatosabb és egyben a „legeurópaibb” városa.
Észak Velencéjeként is emlegetik, mivel területének 10%-át víz borítja. A folyókon és csatornákon több száz meseszép híd ível át.
Épp a nyári időszakban látogatják legtöbben a várost, és higgyék el, nagyon kevesen töltik az időt alvással. A történelmi és kulturális nevezetességeken kívül különösen érdekes látványosság, amikor éjszaka a város 300 hídja közül 20 felnyílik, utat engedve a tengeri hajóknak.
Apropó, hajók! Emlékeznek még az Auróra cirkálóra? A Néva folyó partján várja kedves látogatóit, múzeumként üzemel, és korához képest nagyon jó „bőrben” van, köszönhető ez a nemrégiben történt felújításának is. Hihetetlen élmény a fedélzetén sétálgatni, és elmélyedni a csodálatos, nyüzsgő város látványában. Ki gondolta volna, hogy a Patyomkin páncélos főszereplőjének gőzösén fogok még lófrálni?!
A város kulturális nevezetességeiről részletesen nem is akarok beszámolni, mivel a rettenetesen gazdag (több mint 250 múzeum). Mi naponta terveztük meg, hogy mikor milyen látványosságokat tekintünk meg, de állítom, hogy a töredékét sem sikerült az egy hét alatt megnéznünk.
A legfontosabbakat azonban megemlíteném: az Ermitázs – Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma.
22 kilométert kell annak gyalogolnia az épületben, aki a kiállított gyűjtemény minden egyes darabját szeretné megtekinteni.
Továbbá érdemes meglátogatni a Fabergé-tojásokat bemutató múzeumot, az Orosz és Puskin múzeumot, vagy a Központi Hajózási Múzeumot.
Az építészet terén „Pityer” – ahogy a hazaiak hívják, egy kész csoda. A város sokáig az orosz cárok székhelye volt, így vagyonuk jelentős részét még ma is láthatjuk a felépített épületeken keresztül. A város több nevezetes könyvtárral is rendelkezik, és több mint 40 különféle színház is megtalálható itt.
Szentpétervár a balett egyik legfontosabb helyszíne is. A világ egyik leghíresebb balettiskolája, az 1738-ban alapított Vaganova balettakadémia is a városban található. Amit nem hagyhatunk ki, az I. Péter cár rezidenciája, a pazar látványt nyújtó Petrodvorec. Hatalmas, rendezett parkja és tömérdek szökőkútja előkelően tükrözi a cárság múltbeli életstílusát.
A város szívében található Nyevszkij proszpekt afféle központi sugárút. Nincs is olyan márkanév, amely itt nem képviselteti magát. Szentpéterváron rengeteg a piac, gyönyörű, friss gyümölccsel és zöldséggel. Az emberek roppant kedvesek és segítőkészek, idősek és fiatalok egyaránt. A városban a hölgyek roppant elegánsak, többnyire nagyon magas sarkú cipőkben, szoknyában, rendezett frizurával, kifestve sétálnak. Aranyosak a tipikusan orosz arcvonásaikkal.
Egyébként a város nem is olyan öreg, 1703-ban alapították, így alig múlt 300 éves. Észrevehetően kevés a hajléktalan, szemben több nyugati nagyvárossal. Szentpétervár belvárosában gyalog is elboldogulunk, ám ez a hatalmas távolságok miatt a legkényelmesebb lábbelinket igényli.
Ugyanakkor a tömegközlekedés is olcsó és praktikus. A városban metró, busz, villamos és trolibusz is közlekedik. Négy metróvonala van, melyek állomásai a világon a legmélyebben találhatóak. Egy metrójegy (zseton) 20 rubelbe kerül. A bejáratoknál mindenhol egyenruhások, és meglepetésemre pár óra ott tartózkodás után teljes biztonságban éreztem magamat.
A metróállomások emellett mind egyediek, ezért is érdemes mindegyiknél kiszállni, és körülnézni – részemről a legszebb metró, amit valaha láttam.
A világ legnagyobb villamossín-hálózata is itt található, 4 rubelért pedig annyit villamosozhatunk, amennyi jólesik. A metróval szemben előnye, hogy fent több a látnivaló, mint odalent. Júniustól szeptemberig sétahajókázhatunk is a csatornákban, utána viszont már csak korcsolyázhatunk…
Egy idő után biztos megéheznek, lássuk, mi jót kínálnak e téren Pityerben! Szinte minden bolt és étterem, de még a képkeretező is nyitva tart a hét minden napján, 24 órán keresztül.
Egy olcsóbb talponállóval kezdtem, mivel nem nagyon voltam tisztában az árakkal. A borscs volt az első tipikus orosz étel, amelyet kóstoltam. Egy ízletes levesről van szó, amelyet főétellel együtt 3-400 rubelért kaphatunk meg. Persze akadnak olyan éttermek is, ahol euróban is ott hagyhatunk egy ezrest is, de mi azokat nem szeretjük! 🙂
Kiemelném még, hogy annyi sushibár, mint Szentpéterváron, tán még Japánban sincs! Emellett is számos nemzet konyhája megtalálható itt.
A legjobb és legízletesebb étel, amellyel találkoztam, a türkmén nemzeti leves, a perez volt (ha jól emlékszem a nevére).
Ez tulajdonképpen töltött paprika húslevesben, tömérdek zöldséggel, kaporral és tejszínnel. Fenomenális!
A kaviár is lépten-nyomon jelen van. De ne úgy képzeljük el, mint az apró fekete maszlagot, amely idehaza kapható! Ott hatalmas ikraszemekből áll, változó sótartalommal, és palacsintában (blincski) vagy egyéb módon is fogyasztható. Roppant ízletes falat, pláne némi orosz pezsgővel, éjjel, a Néva partján egy pokrócon fekve, az óceánjárókat nézegetve. 🙂
Az élelmiszerboltok kínálata gazdagabb, az áru minősége pedig sokkal jobb, mint hazánkban, viszont alkoholt csak reggel 10-től este 10-ig lehet vásásrolni.
Az éjszakai élet meglehetősen későn „ébredt” Pityerben. Este 10 után azonban már számtalan „hírhedt” éjszakai bár, diszkó, kocsma, mulató, pub várja tárt karokkal a vendégeket. A vodka patakokban folyik, és a város legigényesebb klubjában néhány fajtát meg is kóstoltam.
Eszméletlenül kellemes és pozitív benyomást keltett bennem Pityer és Oroszország. Azt hiszem, nem kell mindentől félnünk, ami „orosz”!
Kevés helyen éreztem magam ennyire jól és biztonságban, mint Péterváron. Remélem, mások is szívesen látogatják meg ezt a csodavárost! Zdrasztvujte, szkazky, konyec! 🙂
