Kürthy Béla jegyzete és képei alapján feljegyezte Kürthy Judit
Rögtön az elején leszögezhető, hogy Tokió egy hatalmas város. Mint minden nagyváros, rengeteg látnivalóval és érdekes hellyel várja az oda érkezőket és a helybelieket egyaránt. Japán fővárosa a fizikai élettér minden egyes centiméterét igyekszik a lehető legoptimálisabban kihasználni, ez pedig, ugye, nem kevés. Mégis kiválóan megbirkózik a feladattal, és a nap bármely szakában képes felkelteni a fáradt turisták érdeklődését.
Falusi gyerekként a megérkezésünk első néhány órájában azonnal feltűnt az emberek végtelen folyama a metrókon, vonatokon és a városban. A nagy számok törvényével ellentétben a tekintetek ritkán találkoztak egymással. Fura látvány, hogy a legtöbb ember a mobilját nézve éri el a célul kitűzött metróállomást.
Az egyes városrészekben különböző „világokba” csöppenhettünk. A szállásunk például egy, az Akiharabához képest nyugodtabb környéknek tűnt, kevesebb turistával. Ugyanis az előbb említett Akihabara csupán Tokió Csijoda kerületének egyik negyede, ahol a rengeteg üzlet és LED kijelzőkkel borított épület vonzza a turistákat.
Egy teljes nap könnyen elmegy azzal, hogy az ember csak pár üzletet jár be.
Ennek szöges ellentétét képezik a városban található parkok, ahol a fák már-már művészeti alkotásként gyönyörködtetik a szemet és a lelket egyaránt.
A gyökér, az ágak, a levelek mind egy mérhetetlenül nyugtató és kiegyensúlyozott kompozíciót képeznek, s az egész látkép végtelen törődésről tanúskodik. Számomra meghökkentő volt, hogy az utcákon még az útszéli fák is gondosan formázva és vágva vannak, az edényekbe ültetett bonszaiokhoz hasonlóan.
Tokió éjszakai életének egyik kihagyhatatlan helyszíne a négy párhuzamos utcából álló Golden Gai.
A gyökér, az ágak, a levelek mind egy mérhetetlenül nyugtató és kiegyensúlyozott kompozíciót képeznek, s az egész látkép végtelen törődésről tanúskodik.
A szűk utcák rengeteg, csupán néhány férőhelyes bárból és étteremből állnak. Mi csak néhány bárban fordultunk meg, ahol a közvetlen és barátságos emberek mellett jazz-, blues- és rockzenék vártak minket. Mivel ezeken a szórakozóhelyeken csupán 6-10 ember fér el egyszerre, s többnyire székfoglalót kell fizetni, valamint a fogyasztás minimális korlátját is meghatározzák, így nem jártuk be az összes utcát.
Az utazást a látnivalók sokasága miatt pontosan meg kellett szerveznünk. Minden egyes nap egy előre megbeszélt helyet látogattunk meg.
Eljutottunk például a császári palotába, vásárlónegyedekbe, templomokba és jó pár csodás parkba is.
Ottlétünk második felében kimerészkedtünk a fővárosból, ahonnan legelőször Kamakurába látogattunk el. Ez egy Tokiótól 50 kilométerre, délre fekvő, part menti város. Legelőször a Kenchō-ji kolostort látogattuk meg, mely a legöregebb zen gyakorló kolostor Japánban.
A hegyek között található, rengeteg templommal rendelkező kolostor nyugodtsága mélyen megérinti az ember lelkét.
Persze ehhez szükséges az is, hogy ne a turistacsúcsidőben látogassunk ide, mert akkor a hangulat is teljesen más. Ezt önkéntelenül is ki kellett használnunk. Leültünk az egyik templomban, csendben összeszedtük a gondolatainkat, majd a teás parkban elfogyasztottunk egy kiváló matcha teát.
A hegyek, a fák, a vízcsobogás, de még a tradicionális teaedény is a békét és a nyugalmat árasztotta.
Érdemes még szót ejteni a japán konyháról, melyet egy Európából érkező ember gasztronómiai megváltásként él meg. Az ízek letisztultsága és egyszerűsége felidézi bennünk is a letisztultságra és egyszerűségre való törekvést.
Az étel elfogyasztását kísérő szertartásos elemek pedig megmutatják az emberek egymás és a természet iránti mély tiszteletét.
A hegyek, a fák, a vízcsobogás, de még a tradicionális teaedény is a békét és a nyugalmat árasztotta.
Kulturális és éjszakai élet szempontjából kétségtelenül a trónon ülő Tokió szórakozó negyedeivel szemben Kamakura egy nyugodtabb, vidékies és egy sokkal élhetőbb város, ahol az emberek szörföznek, a kutyáikkal játszanak és végtelenül vidámak. Összesen kétszer jártunk itt, és a kétszer is lekésett bambuszerdő helyett lementünk megnézni az óceánt.
Meglátogattuk még a hegyek társaságában elterülő Nikkót is. Itt található Japán egyik legnagyobb és legszebb vízesése, a Kegon. A várost természeti szépsége és történelmi épületei az ország legvonzóbb helyei közé emelik.
Japán egy nagyon sokszínű ország. Az anime és manga képregények iránti imádat, a futurisztikus városkép és a régi japán kultúra alkotta világból engem inkább az utóbbi vonzott.
Pár tanács, melyeket érdemes megfogadni, ha ide látogattok:
1.
A legtöbb kulturális helyszín délután 4-5 órakor már bezár, és ha az ember nem korán reggel kezdi meg a napját, akkor bizony könnyen kifuthat az időből.
2.
Japánban a tetoválásokat a bűnözés szimbólumának tekintik. Mivel nem lehet tudni, hogy kik és hol nem nézik jó szemmel a tetoválásokat, tanácsos inkább elfedni azokat.
3.
A vonatokon és metrókon az emberek nagyon érzékenyek a privát szférájukra, annak ellenére, hogy szinte állandó a zsúfoltság. Ezeken a helyeken nem illő telefonálni vagy hangosan zenét hallgatni, mondván, a te személyes dolgaid csak rád tartoznak. Beszélgetni is csak nagyon halkan enged az etikett.
4.
Az éttermekben evő vendégek elsősorban hangos szürcsöléssel fejezik ki az ízletes eledellel szembeni elégedettségüket. Ne féljünk tehát használni ezt a nálunk illetlen viselkedést. De persze ezt is csak módjával! 🙂
