Különös, korábban ismeretlen szagterület jelent meg városunk határában az elmúlt időszakban.
A cikk megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.
Technológiájának kivitelezése bűzöletbe ejti a környéket, az arrajárók és a közeli lakosok is páratlan bukéról számolnak be, s udvarukon elmélázva nap mint nap felteszik a nagy kérdést:
Vajon hány-inger érhet még minket?
Valami bűzlik odaát?
Mivel gyaníthatóan így van, a polgárok bűzüldözésbe kezdtek azok ellen, akiknél a szag-maiság megkérdőjelezhetetlen.
Az egyik oldalon bűzkélkednek a furmányos, szörnyezetvédő technológiával. Hiszen a szomszéd bűze mindig zöldebb, ugye. Akkor mi ez itten, orvszaglászat? Bűzügyi nyomulás? De hisz amott meg drontámadás nyomai fedezhetők fel tüdőkön, háztetőkön.
Itt a piros, hol a papiros?
Szagavatott szagemberek, szagtekintélyek által kiállított papirosokkal hessegetik el a bűzcselekmény gyanúját, hirdetik bűztelenségüket. De hát ez csak bűzészmutatvány: papírral nem lehet szagot fogni.
A szagnyelv úgy fogalmaz: itt minden büdösül szagszerű. A szagzsargon meg így: olyan büdös, hogy szembeszéllel lenyomja a görényt.
Ki nem igazi szagértő, ezt a bűzös kockát ki nem rakja
De mégis ki az igazi szagértő? Ki érzi a bűzbarlangot és a bűztársak bűzsegédlegét, vagy a szaghatósági bűzokrácia, ki látni akarja a szagot?
Brit szagemberek például néhány éve azt mondták, kis dózisban még a fingszag is gyógyít. Hogy a kénhidrogén elbánik még a rákkal is! Nagyban viszont kínoz.
Erre mit lehet mondani? Fingjon vissza?
A kockázatok és mellékhatások tekintetében inkább „mérgezze meg” szagorvosát, bűzszerészét.
