Két évvel ezelőtt egy eléggé baljós és nyomasztó hangulatú karácsonyi nótát jelentetett meg James Murphy, és ennek a jelentősége abban mutatkozott meg, hogy azelőtt 5 évvel jelent meg az általa vezetett LCD Soundsystem utolsó albuma, majd feloszlottak.
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.
Persze hallani lehetett róla azóta is, megjelent ugyanis egy Live album, valamint maga Murphy közreműködött David Bowie halála előtti utolsó lemezén, és a pletykák szerint éppen az ő biztatása kellett ahhoz, hogy újra összeszedje a régi arcokat.
LCD Soundsystem – american dream
♥♥♥♥♥
Jelen: call the police, american dream, tonite, oh baby, other voices, change yr mind.
Múlt: Dance Yrself Clean, North American Scum, Drunk Girls, I Can Change, Home, Someone Great, All My Friends, Daft Punk Is Playing At My House, Tribulations, Losing My Edge.
Az alternatív – ha van ennek így egyáltalán értelme – popzene egyik ma élő legnagyobb pofájával van dolgunk, aki úgy a szakma megmondóembere, mint az egyik legmenőbb zászlóvivője is.
Az american dream már most ott van az év legjobbjai között,
összetettsége, eklektikussága, és az LCD-től megszokott hosszú perceken keresztül izgalmasan megszólaltatott, ezáltal az elmében megtapadó szerzemények üdvözlik a 70-es és 80-as évek David Bowie, a Talking Heads vagy Brian Eno által képviselt pop-electro-punk-funk-rockzenei vágányait, vagányul kacsintanak vissza rájuk és értelmeznek újra, ültetnek át a mába.
Hallgasd meg az egész albumot:
Az american dream a szövegektől, utalásoktól kezdve a zenei alapokig és rétegekig bezárólag leszögezi és aláhúzza azt, ami tulajdonképpen Murphy ars poeticája is lehetne.
Hogy a popzene nem/sem lehet pusztán egy öncélú póz, éppen a társadalommozgató ereje okán kell utat mutatnia és azon elkísérnie.
