A kommunikáció az emberekkel együtt fejlődött (döntő szerepe volt a fejlődésünkben), és mára már igencsak kifejezővé vált. Főleg, ha például a kislábujjunk megkóstolja az ágy sarkát. Ilyenkor az embernek valamiért nem az jut először az eszébe, hogy de finom volt tegnap a bableves, hanem inkább az, hogy a büdös k!#@% életbe. És mindjárt jobb, ugye? Nos, ez nem véletlen. Nem is olyan régen kísérletet végeztek arra, hogy vajon a sokak által csak a szegénységi bizonyítványról árulkodó szavak használata tényleg segít-e a fájdalom és a kellemetlen dolgok elviselésében, vagy csak úgy egyszerűen „kicsúszik”, mint taknyos hal az ember markából.
A kísérlet rendkívül egyszerű volt, a lelkes tesztalanyoknak mindössze jéghideg vízbe kellett mártani a kezeiket. Míg egy részük kizárólag kedves és megnyugtató szavakat mondhatott, másik részük úgy mondhatta a magáét, mint a kocsis. Az eredmény persze nem meglepő, hiszen sokkal tovább bírták a gyűrődést azok, akik a csillagokat is lemondták az égről.
De hogyan segíthet a fájdalom enyhítésében bizonyos szavak fröcsögése, amíg a többi normális szó nem segít? Itt kap helyet a tabu rész. Nem maga a szó tabu, hanem inkább a jelentése, ami általában valamilyen társadalmilag kevésbé elfogadott, vagy negatív jelentéssel bíró kifejezés, amit az emberek nagy része nem szeret hallani. Ezek a szavak érzelmi szinten képesek olyan reakciókat kiváltani belőlünk, amelyek végső soron adrenalint termelnek, ami bizonyítottan növeli a fájdalomtűrő képességünket. Persze ez kicsit a Farkast kiáltó juhász történetére emlékeztet, hiszen ha sportot űzünk abból, hogy minden második szavunk után kényszeresen bebiggyesszünk egy b@%!#-t, akkor nem csak hogy a szimpátia ellentétének teljes tárházát halmozzuk fel magunkkal szemben a körülöttünk lévőkben, de még immunissá is válunk a szitokszavak önadrenalizáló hatásaira. Továbbá meg kell említeni azt is, hogy bizonyos kifejezések és cifra szókapcsolatok, vagy ezek hosszú láncba szedett ékes csokra ugyanakkor az intelligencia és a humor jelei is lehetnek, de itt a kulcs a mértékletesség és az időzítés. Érdekesség egyébként, hogy bizonyos nyelvekben nincsenek szitokszavak, ilyen például a japán is. Kíváncsi vagyok ők mit mondanak, ha elmegy a net.
