Rossi döntése, hogy az egygólos vezetésnél leveszi Kalmárt, érthető húzás volt, hiszen Kalmár képes olyan szabálytalanságokra, amelyek bizony néha piros árnyalatúak, és ma egy sárga, ahogy tudjuk, stopot jelentett volna a Slovan ellen.
Nyitókép: Lelkes Ernő illusztrációs felvétele
Ez a csere amolyan 50-50 százalékos döntés volt, vagy bejön vagy nem, hasonlóan, mint az a (Slovanos) vabank, hogy Zsolt a cseréig nem kap sárgát. Viszont, amikor Rossi eldöntötte, hogy leveszi Pacsit is, akkor szerintem egyértelműen nem 50-50 verzió volt a csere, mégpedig, hogy ez is vagy bejön vagy nem, és ha igen, akkor megszerezzük a három pontot.
Nem, mert ezután óriási szükség volt fokozott taktikai fegyelemre, ami a végén már nem volt olyan egyértelmű néhány játékosnál, és rég volt nagyobb szükség egy futó emberre, mint most. Čmelík.
Tehát a végén taktikai fegyelmet és nagyon gyors játékost hiányoltam. Ehelyett Davis elképesztő könnyelműségét láttam.
Kár, mert a pályán elég jól felépítettük a hárompontos kapás lehetőségét.
(Egy terjedelmesebb cikket a Rózsahegy elleni meccsről holnap olvashatnak)
